Gyakran használjuk az „élet iskolája” kifejezést. Ez találóan magába foglalja mindazokat a megtörtént eseményeket, amiket Isten azért enged meg az életünkben, hogy tesztelje a reakcióinkat, és megláthassa, milyen leckék erősíthetnek lelkileg. Természetesen, a fő célja, hogy levonva a tanulságokat okuljunk, és a leckéket alkalmazva teljes mértékben felnőhessünk a bennünk rejlő lehetőségekhez. Röviden, azért tervezte meg az élet próbatételeit, hogy segítsen olyan emberré válnunk, amilyennek Ő lát.
Isten arra használja emberi gyengeségeinket, hogy közelebb húzzon minket magához. Mindannyiunknak megvannak a maga gyengéi. Baklővéseink, hibáink többek között alázatra, türelmre és sok más erényre nevelnek. Megtanítanak az imádság erejére, amin keresztül Isten felé fordulhatunk, hogy Rá támaszkodjunk, és segítenek megértenünk másokat, hogy egy jobb pozícióból tudjuk bátorítani őket átjutni a nehézségeiken, próbatételeiken.
Arra vagyunk hivatottak, hogy tanuljunk botlásainkból, hibáinkból, tévedéseinkből, rossz döntéseinkből. Első lépésként fel kell ismernünk a problémát, a következő lépés pedig az elhatározás, hogy tegyünk valamit ellene, és Isten segítségével felülkerekedjünk tökéletlenségeinken. Isten segíteni akar, és ha megkéred, segíteni is fog legyőzni a gyengeségeidet.
Szóval, ha legközelebb újra a saját hiányosságaid miatt küzdesz, vedd úgy, mint egy kihívást. Döntsd el, hogy tanulni fogsz belőlük, és hamarosan azon kapod magad, hogy kitűnően teljesítesz az élet iskolájában.
Karakter fejlesztés
Isten „saját képmására” teremtett minket (1Mózes 1:26), de még nem fejezte be a munkát. Ez egy állandó folyamat. Isten néhány alapvető sajátossága születésünktől fogva része emberi természetünknek – örökkévaló, szellemi lények vagyunk, akik képesek a józan gondolkodásra, a szeretetre, különbséget tudunk tenni jó és rossz között – de az isteni jellem kialakítása egy élethosszig tartó folyamat. Nagy részben ez az oka annak, amiért itt vagyunk. Mire kellene törekednünk? A következő bibliai szakasz némi betekintést nyújt erre:
„A Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Galata 5:22-23)
A hegyi beszéd is útmutatásul szolgál, mivel Jézus áldottnak nevezi azokat, akik irgalmasok, szelídek, békességesek, és azokat, akik éheznek és szomjaznak az igazságra. (Máté 5:3-9) A Biblia „szeretet-fejezete” a szeretet felsőbbrendűségét emeli ki: „A szeretet türelmes és jóságos …, a szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” (1Korinthus 13:4-7 RUF)