Egy utazási ügynökkel beszélgettem, és a beszélgetésünk spirituális témákra és Isten létezésére terelődött. “Nem hiszek Istenben” – mondta. “Ha Isten létezik, miért van annyi szenvedés a világban? Miért halnak éhen több ezren naponta? Milyen Isten az, aki megengedi a szörnyű betegségeket? A legjobb barátom is rokkanttá vált egy autóbalesetben. Miért? Hitlert is megállíthatta volna. Miért nem tette?”
“Ezek nagyon jó kérdések” – válaszoltam – “de gondolj csak bele! Ha például, Isten véget vetett volna Hitlernek, akkor mindenki más szabad akaratának is véget kellett volna vetnie. A Biblia azt mondja: “Mindannyian vétkeztek, és híjával vannak Isten dicsőségének.” 1 Más szóval, az egész világon mindenkit meg kellett volna akadályoznia abban, hogy helytelenül viselkedjen, vagy rosszat tegyen! Már a kezdetektől fogva be kellett volna avatkoznia Istennek, hogy megváltoztassa a szabad akarat és a személyes döntés magasztos lehetőségét, amivel biztosította számunkra, hogy választhassunk jó és rossz között.”
“Nem jobban tette volna, ha mindannyiunkat jónak teremt?” – kérdezett provokálóan.
“Isten megtehette volna, hogy robotokat teremt, hogy mindannyian csak jót cselekedhessünk és szeressük Őt. Ehelyett azonban, biztosította számunkra, hogy szabadon választhassunk, és szabad akarattal teremtett minket, hogy döntésünk szerint szeressük Őt! Szerintem, neked sem jelentenének akkora örömöt a gyermekeid, ha nem lenne más választásuk, mint hogy téged szeressenek. Nem gondolod?” – kérdeztem vissza.
Elbizonytalanodva nézett – “Persze, de mi köze ennek a szenvedéshez?”
Én pedig folytattam – “Mert azért vagunk itt, hogy válasszunk jó és rossz között, Isten útja, vagy a saját utunk között. A mai világ szenvedései, nyomorúsága, fájdalmai, betegségei, a háborúk és a gazdasági problémák pedig, mind a rossz döntések következményei. Ahelyett, hogy szeretnénk Istent és engedelmeskednénk neki, gyakran inkább a saját utunkat járjuk, aminek eredményeképpen sokszor szenvedést okozunk. A Biblia szerint “Van olyan út, amely helyesnek látszik az ember előtt, de végül halálra vezet.” 2
Elgondolkodtatott ez a beszélgetés, hogy vajon, a világ szenvedésének mekkora részét okozza az emberiség. Például ott az a mérhetetlen szenvedés, amelyet a történelem során az emberiség a háborúkkal okozott, ahol milliók haltak meg vagy váltak csonkává. Luther Márton szerint „a háború az emberiség legsúlyosabb csapása; elpusztítja a vallást, államokat dönt romba és tönkreteszi a családokat. Bármilyen más sorscsapás jobb ennél”
Hibáztathatjuk-e Istent a háborúkért? A Biblia azt mondja: “Honnét vannak háborúk és harczok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, a melyek a ti tagjaitokban vitézkednek?” 3 A háborúk okozta szenvedésért nem Isten a felelős, hanem az emberiség kapzsisága, a hatalom utáni vágya, és a dicsőségre, önző nyereségre való szomjúsága.
Korunk jellemzői – a stressz, a rohanás, a modern életmód okozta feszültség – gyakran okoznak pszichoszomatikus betegségeket, például erős fejfájást, gyomorfekélyt, vagy szívproblémákat. Nem tanultuk meg, hogy 1Péter 5:7 tanácsa szerint minden gondunkat Istenre vessük, hanem megengedjük, hogy az aggódó és zaklatott elménk fizikailag megbetegítsen minket, miközben igyekszünk lépést tartani a modern társadalom egyre növekvő tempójával! Mindeközben megbetegíthetjük magunkat azzal is, hogy dohányzunk, mértéktelenül iszunk, vagy olyan szereket szedünk, amelyek ártalmasak az elménk és testi egészségünk részére.
Egy másik példája az emberiség okozta szenvedésnek abban mutatkozik meg, hogy miközben a világ egyes részein emberek millió éheznek, a világ más részein élelmiszerfelesleg halmozódik fel. Isten biztosította, hogy bőven elegendő élelmiszer álljon rendelkezésünkre, és senkinek se kelljen éheznie! Mégis a világ egyes részein a felesleget tárolják, vagy megsemmisítik, míg más nemzetek lakói tovább éheznek.
Elsősorban, persze az emberi önzésnek köszönhető, hogy világszerte emberek milliói szenvednek szegénységtől, nélkülözéstől és nyomortól. Ha mindenki kellő módon megosztaná a vagyonát, a földjét, vagy jövedelmét munkahelyekbe és iparágakba fektetné be, munkahelyeket teremtene, és megélhetést biztosító béreket, és tisztességes árakat fizetne a szegények munkájáért és terményeiért, akkor bizonyára mindenki számára bőségesen lenne elég, hogy jóllakjon. Isten Igéje többször tanácsolja, sőt parancsolja, hogy akinek bőven van, ossza azt meg azokkal, akiknek nincs, mert nem akarja, hogy a szegények szenvedjenek.
Ugyanakkor pedig, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Istennel még a szenvedés is a javunkat szolgálja. Gyakran, pont a bánat és a szenvedés hozza ki a legfőbb értékeket az emberekből – az együttérzést, a szeretetet, a törődést. A szenvedés erőt ad, és felkészít arra, hogy másokat is megerősítsünk. “A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket. “4 Ez a vers arra buzdít, minket keresztényeket, hogy megosszuk másokkal azt az örök érvényű megoldást, amit az emberek problémáira és szenvedéseire nézve találtunk – Jézust!
Szóval, “miért engedi meg Isten a szenvedést?” Bár sok mindent megérthetünk az Igén keresztül, vannak dolgok, amelyeket nem leszünk képesek teljes egészében megérteni a következő életünkig, amikor majd végre mindent Isten szemszögéből láthatunk.
A szenvedés gyakran megbánásra ösztönzi, és Isten felé fordítja az embereket – azt kérik, hogy bocsásson meg nekik és gondoskodjon róluk. Amint Dávid király is mondta: “Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez.” 5 „Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.” 6 A szenvedés és a nyomorúság közelebb húz minket Istenhez.
Isten Igéje megígéri, hogy minden szenvedés véget ér majd azok számára, akik az Istent szeretik, “És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”7
Addig a tökéletes napig el kell szenvednünk néhány megpróbáltatást, de a mennyben ránk váró jutalmak messze kárpótolnak majd minden földi fájdalomért és gyötrelemért. Ahogy Pál apostol mondta: “Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik.” 8