A boldogság összetett dolog: egy gyermek mosolya, a napfelkelte aranyos színei, szeretteink gyengéd ölelése vagy egészség egy betegség után. Az ilyen boldogság ugyanakkor átmeneti: egy gyermek nem mindig mosolyog, a napfényt felhők takarhatják el, szeretteink eltávozhatnak és a betegség nem mindig múlik el. Létezik egy másik boldogság, ami mélyebb és örökkévaló. Ez a boldogság akkor tölti be a lelkünket, amikor megismered Isten szeretetének Jézusban, a Fiában megnyilvánuló mélységét, szélességét és magasságát.
Amikor megtalálod Jézust, rájössz, hogy nincs az a gyengeség, fogyatékosság vagy kétségbeesés, amit az Ő ereje ne lenne képes áthidalni és ez egy olyan reménység, amire mindig számíthatsz, egy olyan szeretet, ami mindig megmarad. Való igaz, hogy „Boldog nép az, amelynek az ÚR az Istene!“ – Zsoltárok 144:15
„Hajlékod az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai.“ – V. Mózes 33:27
Jézus ölébe bizton
hajtom fejem le én.
Abban találom üdvöm,
ha megnyugszom hű ölén.
—Fanny Crosby (1820–1915)
Íme, az Isten szeretete! Hosszú évek során még sohasem adta fel. Felemelt, amikor elestünk, visszahívott, amikor elkóboroltunk, újjáélesztett, amikor elaléltunk, megbocsátott, amikor bűnt követtünk el, megvigasztalt, amikor sírtunk. Mindig elegendő volt. Elég volt a szenvedés perceiben és a kétségbeesésben. – Canon Money tiszteletes, átirat
Istennek mosolya az égből kiállt,
ösvénye a tengeren át vezet,
az élet zivatarából és zajából
boldogan Hozzá megyek.
Fáradtan sietünk vissza
kik békére vágytunk Vele,
és az élet aggodalmát
Ő űzi végleg el.
—John H. Holmes
Segíts, hogy sohase feledkezzünk meg a Te szeretetedről. Se álmunkban, se ébren, se életben, se halálban ne feledjük a ránk váró életet. Mert a te szeretet örök érek és öröké tartó béke. Lángja sohase lohadjon szívünkben, növekedjen és ragyogjon, míg egész lelkünk az ő fényével és melegével ragyog. Johann Arndt imája (1551-1621), átirat