Ha hiszed, ha nem, a kisgyerekek nagyon szeretnek segíteni. De tényleg! A gyerekek tényleg örülnek és büszkék arra, amikor segíteni tudnak, és ez csak akkor változik meg, ha ennek az ellenkezőjét „tanítjuk“ nekik. Amikor az idősebb testvéreiket vagy szüleiket panaszkodni hallják, amiért valamit meg kell csinálniuk, ők is elkezdik azt érezni, hogy a segítés munka.
A megfelelő hozzáállással azonban a segítés gyerekjátéknak tűnik. A megfelelő önértékelés, önfegyelem, kezdeményezőkészség, szorgalom, kitartás, és felelősségvállalás, vagyis a leghasznosabb tulajdonságok kialakításában is segít.
Létezik egy oktatási rendszer, ami igencsak kihasználja a „munka, mint játék“ elvét. Maria Montessori (1870-1952), a hagyományos oktatási módszereknek búcsút intve és inkább a gyerekek természetes érdeklődését kihasználva, az olaszországi Nápoly legneveletlenebb gyerekeit szelídítette meg és változtatta őket motivált, kreatív és sikeres diákokká. A Montessori módszer egyik eleme az úgynevezett „gyakorlati élet“, ami megtanítja a gyerekeknek a mindennapi élet alapvető készségeit, mint az öltözködés, higiénia és a főzés. A kétévesek az ő „egyedül is meg tudom csinálni“ hozzáállásukkal tökéletes korban vannak ahhoz, hogy ezeket a gyakorlati képességeket elsajátítsák, és persze minden kornak megvan a maga kihívása és ideális tanulási területe.
Elfoglalt anyukaként azt találtam, hogy sokkal gyorsabb és egyszerűbb az apró feladatokat egyedül megcsinálnom, mint megtanítani a kicsiket, hogy segítsenek. Ugyanakkor rájöttem, hogy ez hosszú távon nem jó hozzáállás. Nekem szükségem volt a segítségre, a gyerekeknek pedig arra, hogy lehetőséget kapjanak a tanuláshoz és hogy megtanuljanak „felnőttként“ viselkedni. Később azt találtam, hogy még a rosszcsontok is boldogan fordítják energiájukat az apró feladatokra, amiket rájuk bízok.
Az óvodások szívesen segítenek a vacsorafőzés egyszerűbb feladataival, mint például a zöldségek megmosásával, a kenyér megvajazásával vagy a süti tészta bekeverésével. A kicsit nagyobbak szívesen söpörnek, törlik fel a véletlenül kiloccsantott vizet vagy rakják ki az evőeszközöket. Ha az ember megtanulja élvezetessé tenni ezeket a feladatokat és utána megdicséri őket, a gyerekek nagyon örülnek, amikor elég nagynak tartod őket ahhoz, hogy a következő „osztályba“ léptesd őket és egy új területen tedd próbára képességeiket
A folyamatnak pedig nem kell befejeződni, amikor a gyerekek iskolások lesznek. Az én gyerekeim például nagyon nagynak és felelősnek érezték magukat, amikor először bíztam rájuk a porszívózást. Van olyan gyerek, aki szívesen takarítja le a mosdót a fürdőben vagy cseréli ki a koszos törülközőket. Mások szívesen gereblyéznek leveleket vagy segítenek az autó mosásában. A lista vég nélküli, csak szét kell nézni.
Nincs is jobb „marketing stratégia“, mint játékneveket adni minden otthoni feladatnak. Az első ilyen játék, amit megtanítottam a gyerekeimnek, a hangyaboly volt. Azt játszották, hogy ők hangyák, akik nagy sürögve forogva minden szanaszét heverő játékot, legót, plüssállatot és egyéb tárgyat visszavittek a „hangyabolyba“, vagyis a helyükre. Még a kisbabák is képesek megtanulni ezt a játékot. Vedd az öledbe vagy ültesd magad mellé a picit és felváltva tegyetek egy-egy kockát vagy egyéb sokdarabos játékot vissza a dobozába, miközben sűrűn megdicséred fantasztikus teljesítményéért.
Íme néhány dolog, amire figyelned kell:
Mindkettőtök számára frusztráló lesz, ha a játék meghaladja a gyerek képességeit, koncentrációképességét, így ne várj többet, mint amennyire képes!
Tedd könnyűvé a sikert, például úgy, hogy alaposan elmagyarázod a feladatot és, hogy azt hogyan tudja a legegyszerűbben végrehajtani.
A segítés legyen önkéntes vagy tedd lehetővé, hogy a gyerekek választhassanak a különböző feladatok közül. Ha a játék (segítés) élvezetes marad, akkor a gyerekek szívesebben vállalják önként.
Nem hátrány, főleg, amikor a feladat nehéznek vagy hosszadalmasnak ígérkezik a gyerek szemében, ha közben valami érdekes, örömteli dologról beszélgettek, miközben együttes erővel veselkedtek neki a munkának. Egy személyben legyél az edző, csapattárs és szurkolótábor.
Ne várj addig, míg a feladat túl nehézzé válik a gyerek számára vagy amíg már túl fáradt ahhoz, hogy örömmel kezdjen neki.
Tanítsd meg a gyerekeidnek, hogy addig nem vesznek elő semmi újat, amíg az előzőleg használt tárgyat vagy tárgyakat el nem teszik a helyükre. Tanulják meg, hogy mindig azonnal takarítsanak össze maguk után.
Ha magára hagyod a gyereked egy feladattal, ne lepődj meg, ha mire visszatérsz hozzá, már valami egészen mással van elfoglalva. Felügyelet nélkül a gyerekeknek könnyen másra terelődik a figyelmük. Ne akkor ellenőrizd, hogy hogyan haladt, amikor a feladatra kitűzött idő már letelt.
Figyelj arra, hogy miként fejezed ki a csalódottságod, és ezt mindig kompenzáld néhány bátorító szóval. Maradj pozitív!
Számtalan előnnyel jár, ha a munkát élvezetessé tesszük a gyerekek számára. Nemcsak praktikus dolgokat tanulnak általa, de a csapatmunkát is megismerik és rájönnek, hogy milyen sok mindent tesznek mások értük.
Végül pedig, ha azt akarod, hogy a gyerekeid megszokják, hogy szívesen segítsenek neked, váljon szokásoddá, hogy megdicséred őket és megköszönöd munkájukat. Ott rögtön fejezd ki a háládat. Jutalmazd őket öleléssel és néha egy-egy külön jutalommal. Nem árt, ha a gyerekeid hallják, amikor a párodat vagy más családtagokat megdicséred. A dicséret a legjobb módja annak, hogy erősítsd az önbecsülésüket.