Nem sokkal azelőtt, hogy több évre Indiába utaztam, ahol önkéntes munkát terveztem folytatni, egy jóbarátom egy nagyon eredeti és akkor úgy gondoltam, hasznos búcsúajándékkal lepett meg. „Kicsit aggódom érted,“ – mondta a barátom. „Olyan országba mész, ahol nehezek a körülmények, így azt gondoltam, ez jól jöhet még.“

A kicsi dobozon a következő felirat volt olvasható: „A világ legkisebb arany érméje“

Elcsomagoltam és magammal vittem Indiába, majd később Nepálba is.

A barátomnak igaza volt – az élet nem mindig volt egyszerű, számos nehézséggel kellett szembenéznünk, az új éghajlattól a trópusi betegségeken át a pénzügyi nehézségekig. Alapvető szükségeltekben sohasem szenvedtünk hiányt, de azért előfordult, hogy minden egyébről le kellett mondanunk.

A férjemmel párszor megvitattuk az arany érme eladását, de egyetértettünk, hogy ez volt utolsó vésztartalékunk és csak a legvégső szükség esetén nyúlnánk hozzá. Akárhányszor felmerült a kérdés, mindig arra a következtetésre jutottunk, hogy a helyzet nem volt annyira kétségbeesett és az érme minden alkalommal visszakerült a bőrönd mélyére.

Nyolc év után visszatértünk Európába és egyszer séta közben egy numizmatikai bolt mellett mentem el. Kíváncsi voltam, hogy vajon mennyit ér az aranyérme. Néhány nappal később elvittem, hogy felbecsültessem.

Nagyon elszomorodtam, amikor a fiatalember elmagyarázta, hogy az érmének a készítéséhez felhasznált aranyon kívül nem volt egyéb értéke és lévén ez a világ legkisebb érméje, a felhasznált arany sem volt sok.

Éveken keresztül tehát, amikor azt hittük, hogy van vésztartalékunk, csupáncsak naivak voltunk? Nem tudtam eldönteni, hogy a csalódottság vagy a szégyenkezés volt erősebb bennem. Már azon voltam, hogy el is dobom az érmét, hiszen nem lenne nagy veszteség.

Később azonban rájöttem, hogy az érme a hitünket szimbolizálta. Mindvégig megtartottuk és nem veszítettük el. Hitben jártunk és Isten egyszer sem hagyott cserben bennünket. Mindig mindennel ellátott.

Még mindig megvan az érme és most már igazi kincsként és emlékként őrizzük. Ami engem illet, az értéke nagyon felszökött.