Vannak napok, amik varázslatosnak tűnnek. Minden jól megy, új ötleteket próbálok ki és tényleg fel tudok mutatni valamit a munkával töltött órákért cserébe. Más alkalmakkor viszont a nap végére alig találok valamit, amit munkának nevezhetek. Persze tudom. A gyerekek kaptak enni, felöltöztek, megcsinálták a leckét, játszottak, voltak a szabadban… de valahogy többre vágyom. Legalább néhány dolgot szeretnék kipipálni tennivalóim hosszú listájáról. Szeretném, ha elmondhatnám, hogy haladtam egy kicsit. Ehelyett azonban úgy érzem, hogy az élet sok területén nagyon le vagyok maradva.
Néhány hónappal ezelőtt, egy hosszú nap végén, próbáltam megszabadulni a csüggedés rám nehezedő terhétől. Nagyon sok dolgom volt és a problémák olyan sebességgel sokasodtak, hogy nem bírtam velük. A fürdőszobába lépve azt látom, hogy Patrick (két éves) plüss kacsacsőrű emlősét megfürdette a vízzel teliengedett mosdóban, majd nyakon öntötte egy jó adag szódabikarbónával, amit a mosdó tisztítására szoktam használni.
Nem nagyon volt szükségem még egy ilyen helyzetre. Ennek ellenére inkább viccesnek találtam. Bár nem tudom elvégezni a dolgaimat, a kacsacsőrű emlős legalább tiszta, gondoltam, magamban kuncogva.
Később, amikor este bementem a gyerekekhez, akik az ágyban vártak rám, hogy olvassak nekik, úgy döntöttem, hogy megváltoztatom az „elfogadható teljesítményre“ és a „jó napra“ felállított kritériumaimat.
Új listám van és új tételek mellé teszem oda „pipáimat“.
- Megmosolyogtattam a gyerekeimet?
- Türelmes maradtam, amikor a dolgok nem mentek tökéletesen?
- Minden fiamnak személyesen megmutattam, hogy szeretem?
- Ott voltam, amikor segítségre, megértő fülre és bátorításra volt szükségük, akkor is, ha valami mást félbe kellett hagynom emiatt?
- Imádkoztam ma valakiért?
- Nevettem és könnyedén vettem az akadályt, amikor úgy éreztem, hogy erőn felül kell teljesítenem?
Holnap új nap jön. Előbb-utóbb sikerül végigmennem a listán. Menj tovább. Vegyél levegőt. Mosolyogj! Menj tovább. Vegyél levegőt. Mosolyogj! Oda fogunk érni, akár hol is van az az „ott“.