Maximalista vagyok. Szeretek mindent alaposan és jól csinálni, függetlenül attól, hogy mennyi időbe telik. Észrevettem, hogy a döntéseimet leginkább az befolyásolja, hogy lehetőleg elkerüljem a hibákat. Figyelek arra, hogy a munkával és személyes életemmel kapcsolatos döntéseim a lehető legjobbak legyenek.
Ez nagyon sok stresszel és gyötrődéssel jár. Szinte minden döntésnek tökéletesnek kellett lennie, kezdve attól, hogy milyen sampont veszek egészen addig, hogy hová ülök a buszon. Mindent alaposan át kellett gondolnom, figyelembe véve minden lehetőséget. Nem vettem észre, hogy ezzel mennyi stresszt okoztam saját magamnak.
Amikor megismertem Jézust és egyre inkább az életem részévé tettem, rájöttem, hogy ennél sokkal egyszerűbb lehet minden és Jézus a döntéseimben is segíteni tud, hiszen Ő mindent tud. Elkezdtem kikérni a tanácsát. Időnként határozott útmutatást kaptam Tőle. Máskor nem jelezte előre, hogy mit kellene tennem, rám hagyva a döntést, hogy kutassam a válaszokat az Igéjében és így tanuljak meg Istennek tetsző döntéseket hozni.
Azonban a legjobb és legbiztatóbb következménye annak, hogy Istent is bevontam döntéseimbe, hogy rájöttem, annyira szeret, hogy amikor rossz döntést hozok, akkor se fordít hátam nekem és döntéseimnek. Nem rója fel nekem, amikor hibázok vagy hagyom, hogy saját önzésem vagy félelmeim diktáljanak. Tudja, hogy hol tartok a növekedésben és ez alapján próbál tanítani, hogy egyre jobb döntéseket hozzak.
Bizonyos mértékig még mindig maximalista vagyok, hiába töltöttünk már jó pár évet együtt Jézussal, de az biztos, hogy Vele együtt minden sokkal egyszerűbb és sokkal boldogabb. Amióta az Ő tanácsát is kikérem, nem stresszelek a döntéseim miatt, mert tudom, hogy bár még mindig hibázok, Ő a rossz döntéseimet is a javamra fordítja. 1
- Lásd: Róma 8:28 ↑