Azt hiszem, hogy szeretetének személyes érintése az, amiért szeretnék a lehető legközelebb kerülni Jézushoz.
Jézus mindannyiunk életében tesz különleges dolgokat. Van, amikor észrevesszük ezeket, van, amikor nem, de az is előfordul, hogy észrevesszük, mégsem Neki tulajdonítjuk, ami elég elszomorító lehet Számára, Ő azonban soha nem adja fel. Soha nem adja fel, és életünk során újra és újra megismétli ezt a különleges egyszavas mondatot: Szeretlek!
Kamaszként, a változó érzelmek viharában, különösen nagy szükségem volt arra, hogy kézzelfogható formában megtapasztalhassam ezt a szeretetet. Egy napon a világ legédesebb, leggyönyörűbb árvácskáját láttam az útszélén. A virág feje nem volt nagyobb a körmömnél, a szár pedig egy ujjhossznyi volt csupán. Felvettem a földről, hazavittem és egy pohár vízbe helyezve az éjjeli asztalomra tettem. Egy hét után még mindig olyan gyönyörűen virított, mintha aznap szedtem volna. Nagyon boldog voltam.
Azután a legkülönösebb dolog történt, olyasmi, amit se azelőtt, se azóta nem tapasztaltam. A kicsi virág gyökeret eresztett. Átültettem egy cserépbe és szinte a szemem láttára fejlődött nagyobb, erősebb növénnyé, sok új virággal. Elképesztő volt látni és az apró csoda megerősített, hogy az én Teremtőm, aki az árvácskát a semmiből létrehozta, velem volt és az élet buktatóin át az öröm bimbóit hozza az életembe.
Teltek a napok, hónapok és évek, sőt évtizedek, és megtanultam, hogy sokkal jobb Jézust az életben tapasztalt számtalan apró érintésén és szeretetének megnyilvánulásain át megismerni és szeretni. A világban szükséges hatalmas csodákhoz és változásokhoz képest ezek jelentéktelennek tűnhetnek, de számomra a világot jelentették. Bebizonyította nekem, hogy én is számítok és cserébe Neki adtam a szeretetem örökre. Ahogyan János apostol írta: „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket.“ 1
- I. János 4:19 ↑