Nem emlékszem, mikor találkoztunk először. Úgy él az emlékeimben, mintha mindig is ott lett volna gyerekkoromban. A szüleim számára fontos volt, hogy minden nyaraláson vagy családi eseményen részt vegyen. Együtt mentünk iskolába, majd együtt mentünk haza. Jóban voltunk és sokat beszélgettünk.

Amikor idősebb lettem, kicsit zavarni kezdett és tolakodónak éreztem. Új barátokat és új tapasztalatokat akartam, ő pedig a múlt egyik zavarba ejtő emlékeztetőjének számított. Végül úgy döntöttem, hogy többé nem lóghat körülöttem állandóan és megmondtam neki, hogy hagyjon békén.

Nem emlékszem, hogy mit felelt, de emlékszem a bánatra a szemeiben. Beleegyezett, hogy több teret ad nekem, így egy időre szabadnak éreztem magam. Végre egyedül járhattam kelhettem, új barátokkal találkozhattam és új emlékeket szerezhettem, amikben ő nem volt benne. Arca időnként fel-feltűnt lelki szemeim előtt. Ilyenkor eltűnődtem, hogy vajon mit csinálhat, de próbáltam elterelni figyelmemet a kérdésről. Igaz, hogy nehéz volt megszabadulni tőle és kicsit rossz volt a lelkiismeretem miatta, de mit tehettem?

Egyszer azt hittem, hogy őt láttam egy forgalmas utcában. Egy másik alkalommal meredten bámultam egy hajléktalan kéregetőt, mert egy pillanatra azt hittem, hogy őt látom.

Aztán egy este moziba mentem a barátaimmal és a musical kellős közepén éppen ő köszönt rám vissza a vászonról. Nem vettem észre, hogy szupersztár lett belőle, pedig tényleg őt láttam ott énekelni és táncolni és nagyon szuper volt! Vonzó, kedves, de ugyanakkor bátor, formabontó és együtt érző is. 1

Miközben néztem, a szívemet mindenféle érzelmek árasztották el. Néhány új és néhány olyan is, amit régi életemből ismertem már. Úgy tűnik nem ismertem olyan jól, mint azt gondoltam. Vagy én változtam meg?

Nem sokkal ezután összefutottunk. Annyira örült, hogy látott és olyan nagy szeretettel és melegséggel ölelt magához, hogy minden múltbeli félreértést elsöpört és minden ismét értelmet nyert.

Azóta megújítottuk kapcsolatunkat és olyan sok időt töltünk együtt, amennyit csak lehet. Megint azt gondolom, hogy ő a legszórakoztatóbb, legkalandosabb és leggyengédebb személy, akit ismerek. Még mindig vannak nehéz időszakaink, de el sem tudnám képzelni az életem a legjobb barátom, Jézus nélkül.

  1. Jézus Krisztus Szupersztár, Norman Jewison, Universal Pictures, 1973 ↑