A Biblia számos esetben említést tesz arról, amikor Jézus imádkozott. Néha egész éjjelen át virrasztott (Lukács 6:12), máskor már hajnal előtt felkelt, hogy egyedül fohászkodhasson. (Márk 1:35) Persze az is előfordult, hogy a követői előtt folyamodott Istenhez, ezzel is példát mutatva számukra. (János 11:41-42)
Imádkozott a tanítványaiért és mindannyiunkért, akik az idők folyamán megismertük Őt (János 17:21-22). Máskor dicsőítő és hálaadó imákat mondott Atyjának (Lukács 10:21). A szorongás és a személyes nehézségek idején könyörgésekkel fordult Hozzá (Lukács 22:41-44).
Egy nap tanítványai arra kérték, hogy tanítsa őket imádkozni, Jézus pedig mutatott nekik egy egyszerű imát, ami azóta is mintául szolgál számtalan kereszténynek.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod,
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól;
mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
— Máté 6:9-13 RUF