Jézus keresztre feszítése egy dombon történt. Keresztje fölé emelkedett a mindennapi nyüzsgésnek és az utakon való jövés-menésnek. Felfele vezetett hozzá az út, és fel kellett nézni, hogy láthassák.
A fizikai kép hűen tükrözi Jézus kereszthalálának jelentőségét, hiszen ez volt a mindenkori történelem legfontosabb cselekedet. Minden, ami előtte történt, Isten és az emberek tettei, mint egy lassan felépülő crescendo, ehhez a pillanathoz vezettek, és az Ő kereszthalálára mutattak.
Ez volt Jézus szeretetének legelképesztőbb cselekedete. Az óra, mely meghatározta ki volt Ő valóban. Véghezvitte a célt, amiért jött, amit már a föld megteremtése előtt elhatározott. Elfogadta a fájdalom és szenvedés poharát, amitől kétségbeesetten tartott. Testi és lelki gyógyulást adott nekünk, és a szeretete által helyreállította az örökkévalóságot és az Istennel való kapcsolatunkat.
Nehéz megmondani, melyik pillanat volt nagyobb, a keresztre feszítés vagy a feltámadás. A feltámadás volt az, ahol bebizonyította, hogy Ő az, akinek mondta magát. Örömtelien fejezte be minden idők legjelentősebb történetét, és folytatást ígért nekünk. Ami pedig még ennél is jobb, azt ígérte, hogy mi leszünk a főszereplői annak az új történetnek, amelyet Ő ír. Míly fényes jövő vár ránk! Lenyűgöző és gyönyörű, mint friss liliomok a ködben, vagy mint a nap, mely reggel áttör a látóhatáron.
Ezért üres a kereszt, amit a nyakamban hordok. Jézus már nincs a kereszten – diadalmaskodott és él! Miért viselem mégis az Ő fájdalmának jelképét?
Mert ez a csodálatos tetőpont nem következett volna be a kereszt nélkül. Mi hívők pedig felnézünk rá és felemeljük azt, mert a kereszt többet jelent számunkra, mint amit bármi más valaha is jelenthetne – Jézus tudta, hogy nem számít, mekkora árat kell fiztnie a lelkedért, mert az bármi árat megér, csak az Övé lehess.
Ezért érdemes felemelni és felnézni rá. Ezért megérdemli az első helyet a történelem legjelentősebb pillanatainak listáján.