Itt ülök, miközben a monitorom szélére biggyesztett könyvjelzőt bámulom. Most már biztos, hogy ez a világ legaranyosabb könyvjelzője. Egy, a kislányát átölelő édesanya van rajta és egy idézet Charles Dickens-től: „Nem csekélység, amikor valaki, aki frissen érkezett Istentől, szeret bennünket.“ Amikor először olvastam ezt az idézetet egész testem libabőrös lett. Elhatároztam, hogy a következő könyvemben ezt a könyvjelzőt használom majd. Sajnos azonban elmulasztottam, hogy azonnal biztos helyre dugjam, ahol megtalálom majd, amikor szükségem lesz rá, így sokáig ott hevert az íróasztalomon, félúton a nagyság felé, tökéletes magasságban ahhoz, hogy egy nagyon édes és nagyon alacsony személy (a három éves lányom személyében) észrevegye és felkapja.
Olyanfajta könyvjelzőről van szó, amelyiknek a tetején egy kis négyzet három oldala ki van vágva, tehát be lehet akasztani a lap tetejébe, hogy ne essen ki. Mire észrevettem, hogy Kimberly megtalálta, már késő volt és a bevágott rész leszakadt.
Természetesen tudtam, hogy nem volt szándékos. Nem készakarva tépte el, csak próbált rájönni, hogy mire volt jó a bevágás. Mivel azonban a könyvjelző annyira a szívemhez nőtt, kicsit mégis megviselt a felfedezés. Visszaszereztem a könyvjelző darabjait és félretettem őket.
Később, miután Kimberly már lefeküdt, felvettem a darabokat és ismét elolvastam az idézetet. Hirtelen az egész tapasztalat szíven ütött és egészen más megvilágításban láttam a történteket. A könyvjelzőnek vajon tökéletesnek kellett lennie ahhoz, hogy különleges legyen? Még mindig megragaszthatom és akkor olyan lesz, mint újkorában, talán még annál is jobb, mert lesz benne valami, ami korábban nem: bizonyíték arra, hogy azok az apró kezek, amiket annyira szeretek, megérintették. Ma ez a könyvjelző kétszer olyan becses a szívemnek, mint előtte, ragasztószalagostúl mindenestül.
* * *
A gazdagság elszáll, a kényelem semmivé lesz, a remény elhervad, de a szeretet örökké megmarad. Az Isten szeretet. —Lew Wallace (1827–1905)
Igyekezzünk, hogy úgy lássuk a dolgokat, ahogy lenniük kellene, és amíg ebben a tökéletlen világban élünk, gyönyörködjünk ebben a tökéletlenségben, hogy a nap minden egyes építőköve a másikon nyugodva gazdag életet eredményezzen, nem az üveg ridegségét, hanem a szeretet gazdagságát tükrözve. – Ismeretlen szerző