Tizennégy évvel ezelőtt egy barátom meghívott egy búcsúztatóra. Azelőtt soha nem jártam nála, így fogalmam sem volt, mi vár rám aznap este, amikor a meglehetősen nagy vendégsereget egy hatalmas teraszra kísérték, ahol italokat és harapnivalókat szolgáltak fel.
Még mindig emlékszem az érzésre, amikor először elémtárult a lélegzetelállító látvány: a mélykék tenger a zöld dombokkal, a távoli szigetek és a gyönyörű égbolt. Néhány percig mozdulatlanul álltam, és csak csodáltam a szépséget, amely szinte a semmiből tűnt elő. Nem én voltam az egyetlen: a vendégek többsége mind megállt, és a korlátra támaszkodva csodálta a kilátást.
Nemsokkal később azonban ez a panorámás ház lett az otthonom. A búcsú parti emlékezetes pillanatai után néhány hónappal az események elképesztő sorozata folytán éppen ezt az ingatlant béreltük ki!
Az ott eltöltött 14 év alatt rengetegen megfordultak nálunk, hisz a világ minden tájáról érkeztek hozzánk nyári táborainkba, előadásainkra, konferenciáinkra, és látogatóink is mindig a teraszon kötöttek ki, ugyanúgy elámultva a lélegzetelállító látványtól, mint én. Gyakran, ahogy ott álltak, és élvezték a kilátást, akár késő este vagy kora reggel is, újra és újra átéltem az első pillanatok izgalmait.
Bárcsak azt mondhatnám, hogy megőriztem ezt az áhítatot, de bevallom, idővel megszoktam a látványt. Azt hiszem, ez az emberi természet része; ez történik a kapcsolatainkban, az anyagi kényelemmel, amit élvezünk, és még a lelki életünkben is. Előbb-utóbb természetesnek vesszük a dolgokat, hozzászokunk szépségükhöz, már nem értékeljük a hasznosságukat, érzéketlenné váunk. A következő vers jut erről eszembe: “Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” 1
(A fordító megjegyzése: a cikk írója az angol KJB fordítás szerinti verset idézi – “Restore to me the joy of Your salvation”. A vers szabad fordításban: “Állítsd helyre nekem a te üdvösséged örömét.”)
Bárhogy is történjen ez a bizonyos ‘helyreállítás’ vagy ‘megújítás’, fontos megtalálnunk a módját, hogy értékeljük és megbecsüljük a csoda érzését. Most, hogy hamarosan egy másik házba költözünk azon kapom magam, hogy egyre több időt töltök az erkélyen, hogy gyönyörködjek a kilátásban.
- Zsoltárok könyve 51:12 ↑