Úgy tűnik, a Biblia abból a szempontból is kivételes, hogy a “hit hősei” még távolról sem voltak tökéletes férfiak és nők – természetesen Jézus kivételével. Minden hiányosságaikkal együtt ábrázolták őket. Aki szereti a történelmet, a rengeteg ókori történetet és irodalmat olvasva szinte hozzászokik, ahogy a hősöket dicsőítik. Ha voltak is egyáltalán gyengeségeik, olyan érzésed van, mint ha azokat kivágták volna a szövegből. Azonban úgy gondolom a Biblia hőseinek ’minden hibáikkal együtt’ való ábrázolása sokkal hitelesebbé teszi a Bibliát.

Különösen azok a történetek bátorítóak a tanítványok életéből, melyek arról az időről szólnak, amikor Jézus még itt élt velük a földön. Kezdjük például Péterrel, akit hagyományosan az apostolok vezetőjének tekintenek, miközben kétes cselekedetéről is híres. Azon az éjszakán, amikor Jézusnak a legnagyobb szüksége lett volna rá – amikor bíróság elé állították és halálra ítélték – letagadta még azt is, hogy egyáltalán ismerte Őt. Mindezt nem csak egyszer tette meg, hanem háromszor. “Ekkor ő átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!” (Márk 14:71 RUF) Átkozódott és esküdözött is? Ez nem egy szent emberre vall.

János, a saját evangéliumában úgy említi magát, mint “a tanítvány, akit Jézus szeretett” (János 21:20), Márk viszont, egyik feljegyzésében már egyáltalán nem túl kedvező fényben tünteti fel Jánost és testvérét, Jakabot:

“Hozzálépett Jakab és János, Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk. Jézus megkérdezte tőlük: Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek? Ők pedig ezt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön majd a te dicsőségedben.” (Márk 10:35-37 RUF). Máté is beszámol erről az esetről, ami mind a kér leírásban a következőképp folytatódik: “Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre.” (Máté 20:20-24 RUF)

Persze, nem ez volt az első alkalom, hogy a tanítványok azon veszekedtek, hogy ki a legjobb közöttük. “Megérkeztek Kapernaumba, és amikor (Jézus) már otthon volt, megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztatok útközben? Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb.” (Márk 9:33-34 RUF)

Ne feledkezzünk meg Mátéról se, a publikánusról – az adószedőről – akit foglalkozásából adódóan mindenki gazembernek tartott. A rómaiak létrehoztak egy adórendszert a meghódított területeken. Az egyes területekhez adóbérlői jogot teremtettek, amit egy árverés során az kapott meg, aki a legmagasabb éves adóösszeget ígérte a császári kincstárnak.

Egy adóbérlő, valójában annyi adót szedhetett be, amennyit csak tudott, és a többletet szabadon megtarthatta magának. Lényegében kénye-kedve szerint dönthetett arról, hogy mennyi adót követelt. Ez egy kíméletlen és igazságtalan rendszer volt, a szegényeket még nagyobb szegénységbe taszítva. Még Róma legnagyobbjai között is voltak ilyen cégtulajdonosok, mint például Brutus és Cassius, akik együtt vettek részt a Caesar elleni összeesküvésben és merényletben. Persze, egy harmadik fél révén működtették vállalkozásukat, hiszen a rómaiaknak nem volt szabad ilyen mocskos dologban részt venniük.

Szóval, Máté is részt vett a fenti szélhámosságban, valószínűleg, mint alvállalkozó. Úgy tűnik, volt egy választott helye a város egyik kapujánál, ahol vámot is szedhetett minden ki- és bemenő árura. Az hívő zsidók számára a pogányokkal folytatott pénzügyi ügyletei miatt, még vallási szempontból is tisztátalannak számított. Semmi esetre sem lehetett egy megbecsült tagja a zsidó társadalomnak.

Mi a helyzet a többi tanítvánnyal? András, Tádé, Fülöp és Natánael (más néven Bertalan) alig bukkanak fel a négy evangéliumban, de tudjuk, hogy egy másik tanítvány – Simon – korábban tagja volt a római megszállók és bábkormányzóik megdöntésére felesküdött erőszakos forradalmárok buzgó pártjának. Tamás arról híres, hogy kételkedett Jézus feltámadásában. És akkor még nem is beszéltünk Mária Magdolnáról, akiből Jézus hét ördögöt űzött ki (Lukács 8:2) – mégis ő volt az, akinek először megjelent feltámadása után.

Az Apostolok Cselekedetei főhőse, Pál pedig egy megtért farizeus volt. Saját szavai szerint, korábban “könyörtelenül üldözte Isten egyházát és pusztulására tört. ” (Galatáknak írt levél 1:13 BD).

Ezek a tanítványok hétköznapi emberek voltak, akiket a hitük és a Jézushoz való hűségük tett rendkívülivé. Ők az én hőseim és hősnőim. Ők inspirálnak engem, mert emberi gyengeségeik és hiányosságaik ellenére hűségesek voltak Isten elhívásához, és csodálatos dolgokat tettek Istenért és embertársaikért. Isten kegyelméből mi is hűségesek lehetünk Hozzá és az életünkre vonatkozó elhívásához.