Egy téli napon érkeztem Goába, az India délnyugati partjainál fekvő tartományba, ami egykor portugál gyarmat volt. Távol hazámtól, Brazíliától, gyorsan összebarátkoztam egy vegyeshitű párral – a férj katolikus, a feleség pedig hindu volt – akiknek a házasságát a családjaik elutasították. Egy kisebb éttermet nyitottak az egyik hátizsákos túristák által frekventált partszakaszon, ahol egy éjszakára vendégül láttak.

Szállásunk közvetlenül a tengerparton volt. Igazi paradicsom. Éjszaka a nedves homokban is láthattuk a csillagokkal teleszórt ég tükörképét, mintha két ég lett volna. Goán a Brazíliára jellemző déli égbolt egy darabkáját láthattam viszont az Orion csillagképpel együtt, amit mifelénk Három Nővérnek is hívnak. Amikor magányosnak éreztem magam, a déli csillagok megvígasztaltak és úgy éreztem, közelebb vagyok az otthonhoz.

Az ünnepek előtti utolsó héten elmentem a helyi postára, és amikor az ügyintéző látta, hogy Brazíliából kaptam levelet angolról portugálra váltott és mindenkit odahívott. „Egy barzil lány van itt, egy „brasileira.““ Behívtak a dolgozók számára fenntartott részbe és körbevezettek, hogy megmutassák munkahelyüket és boldog karácsonyt kívánjanak.

Végighallgattam, hogy az idősebb alkalmazottak, hogyan tanultak meg portugálul. Néhányan közülük még Portugáliában is jártak fiatal korukban. Levelem kézbesítése komoly kis eseménnyé alakult, amihez még a többi ügyfél közül is csatlalkoztak néhányan és bekapcsolódtak a beszélgetésbe.

Ezek a számomra teljesen idegen emberek, a munkát félretéve mutatták ki örömüket, hogy találkozhatnak egy távolról jött emberrel, aki beszélte a nyelvüket és osztozott kultúrájukon. Az adott pillanatban túlságosan meglepett voltam, így nem jutott eszembe, hogy köszönetet mondjak, de sohase felejtem el, hogy milyen melegséggel töltött el kedvességük, így karácsony előtt. Úgy éreztem újra otthon vagyok.

Ez pedig eszembe juttatta, hogy Jézus is egy távoli földről érkezett, és Ő is beszélte a nyelvünket. Mesélt nekünk Szeretete csodájáról és az ígéretről, hogy egy napon örökre mellette lehetünk.

Ami pedig a legfontosabb: megmutatta nekünk a hazavezető utat!