Éppen befejeztünk egy 300 kamaszkorú rabnak tartott műsort egy észak-indiai fiatalkorúak számára fenntartott büntetés-végrehajtási intézményben. A fiúk körénk gyűltek. Aznapi programunk témája a hit volt, a nehézségek közepette. Ez olyasmi volt, amit valamennyien megértettek, különösen a nehézségeket.
Egy vékony fiúra esett a pillantásom, aki a sarokban állt. Látszott, hogy beszélgetni szeretne, de túl félénk volt ahhoz, hogy megtegye az első lépést, így odamentem hozzá, bemutatkoztam és megkértem, hogy meséljen magáról. Egy 900 kilométerre fekvő faluból jött, magyarázta, hogy munkát keressen a nagyvárosban. Egy fillérje sem volt és elkapták, mert jegy nélkül utazott, amiért három hónap börtönbüntetést kapott.
„Néhány napja magas lázam volt,“ mesélte. „Nem voltam képes semmire, csak feküdtem a sarokban. Mozdulni se tudtam. Még soha életemben nem voltam ennyire beteg és tényleg azt hittem, hogy meg fogok halni. Nagyon meg voltam rémülve. Eszembe jutottak a szüleim és a testvéreim otthon. Kétségbeesetten szükségem volt valakire, hogy ápoljon, de itt voltam egyedül, távol az otthonomtól. Sírni kezdtem és kértem Istent, hogy ne hagyjon meghalni.
Akkor valami nagyon furcsa dolog történt. Kinyitottam a szemem és egy fehér ruhás férfi állt felettem. Nem láttam még ilyen kedves tekintetű embert soha. Nem szólt egy szót sem, csak átvitte felettem a kezét, mire a lázam azonnal elmúlt. Hűvösség járta át a testem és teljesen megnyugodtam. A férfi ezután eltűnt és többé nem láttam. Nem tudja, hogy mi a neve ennek az embernek?“
Elkezdtem keresgélni a magammal hozott evangéliumi kiadványok között, míg rá nem bukkantam egy Jézust ábrázoló képre. „Ő volt az?“ – kérdeztem a fiút.
Hatalmas mosollyal az arcán válaszolt: „Igen! Ő volt az. Hogy hívják?“
Elmondtam neki, hogy ki Jézus. Elmagyaráztam, hogy mennyire szereti őt és, hogy hatalmában áll meggyógyítani minden betegséget. A fiatalember még aznap délután elfogadta Jézust megváltójának. Csodálatos emlékeztető volt ez arról, hogy mennyire szereti az Úr minden gyermekét. Soha nem vagyunk egyedül.