Gyakran elkeserít a világ helyzete. Olvasom az újságokat, nézem az esti híradót, és időnként egyszerűen feldühít, amit hallok! Miért van ennyi viszálykodás – miért nem tudnak kijönni egymással az emberek? Pedig azt mondják, hogy amikor vádló módon másokra mutogatunk, akkor a saját kezünk három ujja mutat vissza önmagunkra. Így aztán meg kell kérdeznem magamtól – mit tettem ma azért, hogy a megoldás részese legyek, még ha csak a saját környezetemben is? A reménytelen, “mi értelme?” mentalitás kishitű és negatív, ráadásul egyáltalán nem egy nagyszerű mód élni az életünket!
A következő eset Margaret barátnőmmel történt a lakótelepi házban, ahol él:
“Van egy chat-csoport az épületünkben lakók számára. Bejelentéseket osztunk meg, eladó holmikat hirdetünk, és néha itt vezetjük le a frusztrációnkat. Néhány nappal ezelőtt tucatnyian feldühödtek az egyik lakó véleményén, amit a csoportban fejtett ki. Csúnya, erős és sértő dolgok hangzottak el.
Mélyen elszomorított és feldúlt az eset, és azt fontolgattam, elhagyom a csoportot.
Aztán arra gondoltam, hogy ez egy rossz reakció lenne, és inkább meg kellene osztanom az érzéseimet a chatben, még akkor is, ha ritkán veszek részt benne.
Kértem Istent, hogy segítsen szeretettel és udvariasan fogalmaznom, hiszen nem igazán ismerem ezeket az embereket. Sok esetben össze se tudom kötni a neveket az arcokkal, miközben lehetséges, hogy időnként összefutunk a liftben!
Leírtam, hogy elszomorít, ahogy egymással bánunk, és inkább udvariasnak kellene maradnunk – hiszen már így is annyi erőszak és agresszió vesz körül minket. Szükségünk van arra, hogy egy hosszú nap után hazatérve a szeretet menedékét találjuk magunk között. Azt is írtam, hogy ha udvariasan és kedvesen tudunk egymással beszélni, akkor a biztonság és a védelem légkörét teremtjük meg az épületünkben.
Rosszindulatú és cinikus válaszok áradatára számítottam. Ehelyett azonban általános csend, csupán néhány ‘lájk’ volt a válasz. Hálás voltam azoknak, aki tetszésüket fejezték ki, és a csendet a tisztelet jelének vettem. – Ezzel a téma le is zárult.
Éreztem, hogy Isten munkálkodik, és helyre akarja állítani a szívünket. Tegnap megosztottam egy inspiráló idézetet a csoportunkban, és megköszöntem mindenkinek, hogy ilyen jó szomszéd. Ezúttal több lájk érkezett, és többen is megosztották jókívánságaikat, hogy mindannyiunknak szép napot kívánjanak! Ez volt az első!
Bár félénknek éreztem magam, örültem, hogy alternatívát kínáltam az agresszív kritikákkal szemben. Meggyőződésem, hogy egy kis szeretetnek nagyon-nagyon messziremenő hatása lehet.”
Margaret egyszerű gondolatokkal szólt közbe, mégis bátorságra és erőfeszítésre volt szüksége ahhoz, hogy kimondja a megfelelő szavakat, és így hatástalanítsa a lakók között kialakult feszült helyzetet, mielőtt az teljesen elmérgesedett volna. “A szelíd felelet csillapítja a haragot.”1
- Példabeszédek 15:1 SZIT ↑