Tavaly valahogy nem érkezett meg a varázslatos szikra. Zavart, hogy mennyire elüzletiesedett az ünnep, hónapokkal előbb elárasztva a várost a reklámokkal. Valahol a csillogó, hivalkodó reklámok és saját az iránti elkeseredésem közepette, hogy nem tudok mit felajánlani Jézusnak a születésnapján, valahogy elvesztettem a lelkesedésem. Nem érdekelt a karácsonyfa díszítés és elegem volt a bűntudatból, ami abból a kötelességtudatból eredt, hogy valamilyen módon értelmet kell csiholnom ebből az alkalomból.
Idén ennek pont az ellenkezőjét éltem át. Olyannyira, hogy már júliusban nekiláttunk a készülődésnek. Azt kérded mi volt a különbség?
A gyerekekkel előálltunk egy ötlettel. Kitaláltuk, hogy 1001 ajándékot adunk Jézusnak, mire eljön születésének napja és ezen a célon minden egyes nap dolgoztunk. A konyhaajtónkat táblázatokkal borítottuk be, amin már több száz pipa és matrica jelzi az átadott ajándékokat. Van egy táblázat a másokért végzett jótettekről. Egy másik a bibliai idézetek megtanulásáról. Egy harmadik egy gyerekek számára készített egyszerű hangjátékkal kapcsolatos. Van olyan, amelyen azt vezetjük, hogy hány embernek küldtünk bátorító leveleket. És olyat is készítettünk, amin rögzítjük, hogy mennyi személyes időt töltöttünk Jézussal. Ez csupán néhány példa a Jézusnak szánt ajándékainkból.
Idén a karácsonyi szezon hónapokkal előbb kezdődött a szokásosnál, de ez alkalommal egyáltalán nem bánom. Nincs sietség, nyomás, bűntudat vagy koncentrációhiány. Közeledünk a kitűzött cél felé, miközben minden időnket azzal töltjük, hogy másokat és Őt boldoggá tegyük. A táblázatok lassan megtelnek, amikor is mindegyiket szépen becsomagoljuk majd és a fa alá tesszük. Ezek az ajándékok egyenesen a szívünkből jöttek, mindegyik az időnket, szeretetünket és odaadásunkat jelképezi, amiről úgy gondoljuk, hogy boldoggá teszik majd az Ünnepeltet.
Az 1001. ajándék pedig egy egyszerű születésnapi gyertya lesz. Minden nap meggyújtjuk egy pillanatra, miközben imádkozunk azokért, akik még nem ismerték meg Jézus szeretetét, hogy megtalálják Őt. Az imáink is ajándék része, amit annak adunk, aki mindent odaadott értünk.