A történelemi és irodalmi írások tele vannak a különböző emberek áldozatkész hőstetteivel, akik sokféleképpen részesültek jutalmakban – az anyagi jóléttől kezdve a viszonzott szerelemig, a dicsőséges csatagyőzelmeken át, akár a halhatatlanságig. Hasonlóképpen, a Biblia is rengeteg módon utal a jutalmakra, kezdve attól, hogy Isten azt mondta Ábrámnak, hogy “jutalmad felette igen bőséges.”1, egészen Jézusnak a hegyi beszédében található leírásáig, ahol arról beszél, hogy követői milyen sokféle jutalomra számíthatnak. 2
A “jutalom” a legtöbb esetben az elvégzett szolgálatért járó fizetségre, vagy a sérelmekért és bántalmakért járó visszatérítésre utal.3 A Szentírás gyakran megerősíti Isten igazságosságát azzal, hogy mindenkit hűen, cselekedetei szerint jutalmaz meg.4
Mivel az Ige szerin, a hívők Krisztussal együtt örökösök, 5 különösen érdekesnek találom a Jézusnak tulajdonított jutalmakat. A Zsidókhoz írt levél 12:2 angol nyelvű változatában (New International Version) az áll, hogy “az előtte való örömért [Jézus] elviselte a keresztet”, és valami hasonlót olvashatunk az Ézsaiás 53:11-ben is: „Amikor meglátja mindazt, amit az ő gyötrelmei véghezvittek, megelégszik”.6
Jézus a János 16:21-ben a vajúdás képét használta, amikor tanítványait közelgő halálára készítette fel, Pál pedig kozmikusan kiterjesztette a metaforát: “Tudjuk, hogy az egész teremtés együtt sóhajtozik és szenved a szülés fájdalmaitól mindmáig. 7 „Nemcsak [ez] pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.” 8
Ahogy a modern orvostudomány csodái lehetővé teszik a várandós szülők számára, hogy megnézzék születendő gyermekük ultrahangképét, hogy előre láthassák a fejlődő új életet, úgy mi is belenézhetünk Isten Igéjébe, és szemlélhetjük a rejtélyes tükörképet. 9 Visszatükröződését láthatjuk annak az örömnek, amely a miénk lesz, amikor végre beérik a hívők munkájának gyümölcse.10 Azon a napon belépünk Urunk örömébe,11, és csatlakozunk az Ő ünnepléséhez – a szülőkhöz hasonlóan, amikor a csodától elragadtatva, megkönnyebbülten és mindent elsöprő hálával végre karjukban tarthatják az új életet, melynek megteremtésében maguk is részesek voltak.