Amikor hat éves lettem, megtanultam egy verset, aminek „Ahol Jézus született“ volt a címe. A vers három fiúról szólt, akik meglátogatták Jézust. Az egyik vak volt, a másik süket, a harmadik pedig sánta. Fogyatékaik ellenére segítettek egymásnak, hogy elérjenek az istállóhoz, ahol Jézus született. Isten pedig egy csodálatos ajándékkal lepte meg őket. Meggyógyította mindhármukat.
Úgy képzeltem, hogy a fiúk velem egyidősek voltak és nagyon örültem neki, hogy meggyógyultak ezen a különleges estén. Nem tudok nem gondolni azokra az emberekre, akiknek szintén megváltozott az élete Jézusnak köszönhetően.
Ott van a férfi, aki Betlehem felé tartva szamáron vezette várandós feleségét. Kilenc hónappal korábban az élete teljesen megváltozott, elsőre látszólag nem pozitív irányban, de azért a remény mindig jelen volt: egy álomban biztosították arról, hogy minden rendben lesz. Kitartott az ígéret mellett. Remélt, imádkozott és türelmesen várt. Azon az első Karácsonyon pedig valamennyi félelme elszállt. Miközben a Gyermek a jászolban feküdt, József aggodalommal teli lelkét béke szállta meg.
Betlehem dombjain egy magányos pásztor őrizte nyáját. Az élet kemény volt. Adót kellett fizetnie és ellátnia a családját étellel. Hazáját idegen hatalom szállta meg és várta a napot, amikor végre szabad lehet. A csillagos éjszakán megoldásért imádkozott. Az ő imái is válaszra találtak azon a napon. Amikor az alvó Gyermeket meglátta a jászolban, tudta, hogy Isten végül mindent rendbe tesz. Az életében fény gyúlt.
Egy tanult ember régóta figyelte az éjszaka egét, egy jel után kutatva, ami az igazsághoz vezetheti. Minden tudása és gazdagsága ellenére vágyott valamire. Maga sem tudta mire. A válasz egy csodálatos új csillag megjelenésével érkezett, ami a Megváltó születését jelezte és elvezette a fiatal gyermekhez.
Ma is sokan keresik a békét és az igazságot. A válasz mindannyiunk számára ugyanaz, ma is és azon a régi éjjelen is Betlehemben. Az a szeretet, ami 2000 éve megérintette a szívüket, megérintheti azokét is, akik ma keresik választ.