Mennyire irigyeltem azokat az embereket, akik képesek voltak rá! Nemcsak az erős férfiak és nők, hanem még a gyerekek és az idősek is annyira élvezték, és jól érezték magukat, míg én a félelemtől szorongatva csak álltam. Mindannyiunknak megvannak a félelmeink, akár nyíltan felvállaljuk, akár titokban tartjuk azokat. Jómagam nem félek emberek előtt beszélni, vagy hegyet mászni, de 20 évig éltem egy gyönyörű, közkedvelt tengerparti nyaralóhelyen és – féltem a tengertől! Nos, voltaképpen attól a helyzettől féltem, hogy nem én voltam helyzet magaslatán.
Aztán az egyik évben minden megváltozott.
Azon a tavaszon azért imádkoztam, hogy legyőzzem a tengertől való félelmemet. Rengeteget prédikáltam a témában, és arra bátorítottam másokat, hogy soha nem késő új dolgokat tanulni. Így aztán eljött az ideje, hogy saját szavaimat magam is gyakorlatba ültessem.
A nyár elején elmentem egy uszodába, hogy gyakoroljam az úszást. Ez már önmagában is győzelemnek számított, és azt hittem, készen állok szembenézni a tengerrel. Azonban rá kellett jönnöm, hogy az mégsem volt olyan egyszerű. Csak álltam a parton, bámultam azt a gyönyörű kék víztömeget, és közben ismét éreztem, hogy a félelem megbénítja a lábaimat.
Néhány nappal később, mikor újra lementem a partra ugyanez történt. A tenger nem olyan volt, mint az uszoda! Végül a férjem segített, amikor arra bátorított, hogy csak apránként menjek vele be a vízbe.
Végül elértem, hogy már ott jártam, ahol a lábam nem érte a tengerfeneket. Felemelő érzés volt végre elengedni a partot! Könnyek folytak végig az arcomon, ahogy az érzelmek elárasztották a lelkemet.
Mondanom sem kell, hogy ez a tapasztalat felbecsülhetetlen tanulságokkal szolgált:
- “A szeretetben nincs félelem.” Mélyre kellett ásnom, hogy megtaláljam a tenger iránti szeretetet. Azt gondoltam, elég lesz, ha egyszerűen csak tetszik a tenger, azonban ennél többre volt szükségem – élveznem kellett, és gyönyörködnöm kellett benne.
- “Engedd el és engedd át Istennek.” Már annyiszor hallottam ezt az idézetet, de új életre keltek a szavak, ahogy megtanultam beljebb és beljebb lépni a vízbe. Minél inkább elengedtem és ellazultam, annál könnyebbé vált.
- “Soha nem késő valami újat tanulni.” Meg kell ismerned és be kell vallanod, hogy korlátaid vannak, de ugyanakkor folyamatosan haladnod és fejlődnöd is kell.