Néhány évvel ezelőtt egy ijesztő élményben volt részem. Kimerült voltam egy hosszú, zsúfolt hét után, amikor felhívott a lányom Chiléből, hogy elmesélje, hogyan vészeltek át, ő és a családja, egy földrengést a bejárati ajtó kerete alá húzódva. Ez után érkezett a másik hír, hogy az egyik unokámnak reumás ízületi gyulladás miatt fájdalmai vannak a mellkasában, és az orvosok féltik az életét. Szombat délután volt, és a gondolataim áradata olyan súllyal nehezedett rám, hogy le kellett feküdnöm pihenni. Mire felébredtem, minden emlékezőképességem eltűnt!
Szerencsére, éppen nálam járt három felnőtt gyermekem, és gondoskodtak rólam. Magamnál voltam, összefüggően beszéltem, így a kórházban azt javasolták, hogy várjuk meg miként alakul az állapotom egy nap alatt. Rettegtem, hogy nem nyerem vissza a memóriámat, de emlékeztem az imára, és a gyógyulásomért fohászkodtam. Vacsora után a lányom azt javasolta, hogy pihenjek és hallgassak inspiráló keresztény előadásokat.
Az egyik hanganyagban – címe “A változatlan Krisztus” – Virginia Brandt Berg egy keresztről mesélt, amit a portugál tengerész és felfedező, Vasco da Gama épített Makaón a 16. században. Hatalmas volt, és egy kőkatedrális falán állt. A katedrálist végül az idő és a tájfunok elpusztították, de a fal a nagy kereszttel még 1825-ben is állt, amikor egyesek szerint arra járt Hongkong későbbi angol kormányzója, Sir John Bowring. Az évszázadokon át álló, méltóságteljes kereszt látványa inspirálta, hogy megírja az “Áll a Krisztus szent keresztje” című versét („In the Cross of Christ I Glory”), amiből később dicsőítő ének lett. A hangfelvétel egy másik dicsérettel zárult, melynek címe “Maradj velem” (1847).
Elképzeltem, amint az a nagy kereszt a parton ragyog. A történet és a dalok visszaadták a nyugalmamat, amire szükségem volt. Békesség és öröm töltött el, és hamarosan elaludtam. Amikor másnap reggel felébredtem, a memóriám újra normális volt!
Azóta minden megoldódott, ami felől aggódtam. A lányom családja jól van, ahogy az unokám is. Megtanultam a leckét, hogy soha többé ne hajtsam túl magam fizikailag, és nem szabad megengednem, hogy eluralkodjon rajtam az aggodalom. A legfőbb tanulság pedig, hogy minden időben, különösen a nehéz pillanatokban, a békétől és örömtől ragyogó keresztbe kapaszkodjak!