Abban a kiváltságban részesülhetek, hogy heti hittan órákat tarthatok alacsony jövedelmű családok 9 és 13 év közötti, gyerekeinek Fokváros külterületén. A rendszeres foglalkozások szervezése kihívást jelent, mert mélyen bele kell ásnom magam a hitem alapjaiba annak érdekében, hogy a bibliai leckéket közérthető módon tudjam kifejezni. Egy alkalommal azt terveztem, hogy átbeszéljük Jézus történetét a pásztorról, aki 99 juhot hagyott ott, hogy megkeresse azt az egyet, amelyik elveszett (lásd Lukács evangéliuma 15:3-7). Már sokszor hallottam és magam is beleszőttem előadásaimba a történetet, de szerettem volna, hatással lenni a gyerekek életére. Már összegyűlt az osztály, de még mindig nem tudtam, hogyan építsem fel a leckét. És akkor, egyszer csak eszembe jutott.
“Ha van 100 cented, és elveszítesz egyet, az sok?” – kérdeztem. A legtöbb gyerek kissé értetlenül rázta a fejét. – “És ha 100 dollárból elveszítenél egyet, akkor megkeresnéd?” – A csoport nagyobbik fele bólintott. Ezekkel a pénzkérdésekkel naponta szembesültek. “Oké, és ha lenne 100 millió dollárod, és abból elveszítenél egy milliót, számítana?” A döbbenet felkiáltásai töltötték meg a termet – “igen, persze!” – miközben mindenki nyomatékosan bólogatott. Ekkor jött el az igazság pillanata.
“Nos, te és én olyanok vagyunk, mint az az egy elveszett bárányka. Milliárdnyi ember van a világon, mégis, amikor elveszünk, Jézus szeret és megkeres minket. Fel se foghatjuk, mennyit érünk neki. Lehet, úgy érezzük magunkat, mint aki csak egy a sok közül, de Jézus mérhetetlenül értékesnek lát minket.” – Mély csend! Majd folytattam. – “Szeretném, ha mindannyian hangosan kimondanátok: ‘Értékes vagyok Isten számára!’ – Most pedig forduljatok a mellettetek lévő személyhez, és mondjátok társaitoknak: ‘Isten szeret téged!'” – Sugárzó mosollyal erősítették meg egymásnak azt az egyszerű igazságot, hogy mindannyian számítunk.
Ismét megtanultam, hogy még a legmagányosabb elveszett bárányt is kétségtelenül szereti Isten. Nem arról van szó, hogy ki a legjobb, legokosabb vagy legigazságosabb. Hanem arról, hogy mindannyian próbálkozunk és elbukunk, hogy eltévedünk, de van aki gyengéden hazavezet. Arról van szó, hogy olyanok vagyunk, mint a rögös talaj, mégis elképesztően kívánatosak, mint a drágakövek,1 amit addig keresnek, amíg meg nem találnak, mert Isten mindannyiunkat az Ő nyájában szeretne tudni.
- Lásd Ézsaiás könyve 62:3.↑