Karácsony reggelén odamentem az íróasztalomhoz és azt vettem észre, hogy a számomra kedves homokóra eltört. Kidobtam, aztán meggondolva magam inkább kihalásztam a szemétből, hogy még egy utolsó drámai fényképet készítsek róla.

Mindig is lenyűgöztek a homokórák. Különösen ez az egy. Tavaly adtam a feleségemnek ajándékba és az együtt töltött időt akartam kifejezni vele. Egy történetet is eszembe juttatott, ami alapján egy színdarabot is írtam a homokórában rejlő szimbolizmusról.

Nem gondoltam vele többet. Este Mikulás jelenésem volt egy vállalati karácsonyi ünnepségen. Miközben szobáról szobára jártam és fényképeket készítettem a dolgozókkal és gyerekeikkel, egy csodálatos homokórát vettem észre. Abban a helyiségben is fotózkodtunk néhány kisgyerekkel, akik a menedzser íróasztalán álltak közben. Megemlítettem a menedzsernek, hogy milyen csodálatos órája van és, hogy mit jelentenek az ilyen szerkezetek számomra.

„Arra használom, hogy a meetingjeim biztosan ne legyenek hosszabbak 30 percnél,“ felelte.

„Indiából van?“ – kérdeztem annak reményében, hogy pótolhatom saját tönkrement homokórámat. (Akkoriban éppen Indiában éltem.)

„Igen. Megadom a címet, ahol vásároltam.“ Éppen távozni készültem, amikor hirtelen eszébe jutott valami. Óriási mosollyal az arcán a kezembe nyomta az órát és azt monda: „Legyen ez az én karácsonyi ajándékom.“ Nem győztem hálálkodni és megígértem, hogy elküldöm neki a történetet, amit a karácsonyi homokóráról írtam.

Az új homokórával a kezemben érkeztem haza és alig vártam, hogy elmesélhessem a történteket. Éjfél felé járt, mire leparkoltam az autót a városon átszelő két órás út végén. Meglepetésemre a lányom és a feleségem éppen velem egy időben érkezett meg saját  autóikkal. Ennek már csak azért is örültem, mert csak egyikünknél volt kulcs. Ha valamelyikünk később érkezett volna, annak kint kellett volna bevárni a másikat. Három autó a város három különböző pontjáról egyazon időben érkezett haza. Mekkora ennek az esélye? A Mumbaira jellemző hatalmas forgalomban erre senki sem képes, még komoly előkészületekkel sem.

És, hogy ennek mi köze van a homokórához? Még én sem tudtam, de egy jó nyomozóhoz hasonlóan, úgy éreztem, hogy szimatot kaptam és lennie kell valami összefüggésnek. Arra jöttem rá, hogy mindkettő annak jele volt, hogy létezik egy láthatatlan hatalom, ami törődik életem legapróbb részleteivel is. Elgondolkoztam a nap eseményein. Vajon mindez a véletlen műve lett volna? Túl elképesztő volt ahhoz, hogy az legyen. Ha viszont nem véletlen volt, akkor mi?

Van, aki azt gondolja, hogy ezek „csak“ véletlenek és nem is foglalkoznak ilyesmivel. Én is félresöpörhettem volna a gondolatot és a véletlen számlájára írhattam volna a karácsonyeste eseményeit. Visszatekintve azonban emlékeztem, hogy más karácsonyok alkalmával is történtek olyan események, amik valahogy tökéletesen passzoltak. Mint egy széf gombja, pontosan a helyükre kattantak. Számomra ez azt jelenti, hogy Isten szeret engem és törődik velem és az életem legapróbb részleteiben is megmutatja ezt nekem.

Legtöbbször nem látom, hogy Isten mit tesz a színfalak mögött, hiszen amit tesz az elképesztő, de időnként rendkívüli módon meg tudja erősíteni a hitemet, amikor csodák történnek velem, mint azon a karácsony estén is. Ilyenkor bepillantást nyerek Kezeinek munkájába.