“Ó, uram, mit tegyünk?” – kérdezte Elizeus szolgája.
Arám királya (a mai Szíria helyén) háborúban állt az ősi Izráellel, és egy egész hadsereget küldött Dótán városába, hogy elfogja Elizeust a prófétát. Éjszaka érkeztek, így mire Elizeus szolgája kora reggel felébredt és kinézett, már harci szekerek és lovas sereg vette körül a várost.
“Ne félj!” – mondta a próféta. “Azok, akik velünk vannak, többen vannak, mint akik velük.” Elizeus így imádkozott: “Uram, nyisd meg a szemét, hogy lásson”.
Az Úr pedig megnyitotta a szolga szemét, és látta, hogy Elizeus körül a hegyek tele vannak lovakkal és tűzszekerekkel. (A Biblia a Királyok II. könyvének, 6:8-17verseiben jegyezte fel ezeket az eseményeket. Olvasd el a fejezet további részét, hogy megismerd a csodálatos végkifejletet!)
A történetben Elizeus szolgája félt, mert még nem látta az angyali sereget, pedig ők már akkor is ott voltak. Miért kell mindig látnunk ahhoz, hogy higgyünk? Van egy bibliai ígéretünk: “Mert (Isten) az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.” 1. Nem elég ezt elhinni, mert Isten Igéje mondja?
A látás a hit jutalma, nem pedig fordítva.
Miért kell ennek így lennie? Miért rejti el Isten néha a dolgokat előlünk? Miért kell mindent hittel elfogadnunk? A válasz ebben az egyetlen kis szóban rejlik – “hit”. Nem lenne hit, ha látnánk. Jézus azt mondta Tamásnak: “Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.”2
Isten nagyon nagy hangsúlyt fektet a hitnek ezen elvére. Sőt, nekünk adja érte az elismerést. 3 mert ez a módja, hogy kifejezzük Neki a szeretetünket, és ez a bizalmunk jele, ha hiszünk neki, ha hiszünk a szellemi hatalmában, valamint az Igéjében lefektetett alapelvekben.
Bejárjuk az élet szikkadt, kemény, poros útjait, majd harctól megfáradtan, sebhelyekkel tele, de győztesen megérkezünk a mennybe. Az angyalok megfújják harsonáikat, hogy kikiáltsák győzedelmünket. Kitartottunk és nem süllyedtünk el, amikor az élet viharai megingatták hajóinkat. A Sátán minden oldalról támadott minket. A legrosszabb trükkjeit vetette ki ránk, de mi túléltük. Kitartottunk. Megtettünk minden tőlünk telhetőt. Hittünk! Megnyertük a hit háborúját. Mostantól fogva az igazság koronája el van téve számunkra. 4
Elizeus és szolgája története emlékeztet arra, amikor néhány évvel ezelőtt nagyon beteg voltam, rákból lábadoztam, és Jézus azt mondta, hogy adott nekem egy “vigasztaló angyalt”, hogy velem legyen azokban a nehéz időkben. Ez olyan áldott békességgel töltött el, mintha egy puha, meleg aura vett volna körül. A fájdalmaim ellenére a szívem csodálattal és hálával volt tele ezért a különleges mennyei érintésért.
A Biblia azt mondja, hogy “a bizonyságoknak nagy fellege vesz körül minket”.5 Azon a dicsőséges napon szeretnék majd találkozni vigasztaló angyalaimmal, és szemtől szembe köszönetet mondani nekik.