Hét évvel ezelőtt ismertem meg Nadját, amikor egy közös barátunk elhozta hozzánk egyik este. Bőre fakó volt, szemei beesettek és üresek, egykor láthatólag gondosan ápolt haja, most töredezetten és fésületlenül hullt a vállára. Arckifejezése és egész teste szavak nélkül is azt üzente, hogy elvesztett minden reményt.

Megtudtam, hogy nem egészen egy évvel korábban Nadja még sokak által irigyelt asszony volt a környéken. Csinos, jómódú, 30 éve házas és két gyönyörű lány „tökéletes“ édesanyja, aki egy hatalmas házban lakott és folyamatosan partikat adott. Ez azonban már a múlté volt, amikor Nadja a nappalinkban közös barátunk kezét szorítva ült a kanapén. Az élet teljesen megváltozott számára. A férje kezdeményezésére elváltak és közös cégüket a csőd fenyegette. A ház részleteit hónapok óta nem tudták fizetni, így a kilakoltatás fenyegette őket.

Volt férje beszámíthatatlannak akarta minősíttetni, hogy teljes tulajdonjogot szerezzen a ház és a cég felett. Házasságának összeomlása elindította a lavinát, olyannyira, hogy az egészsége is megromlott és nem sokkal találkozásunk előtt szívinfarktust kapott. A helyzetet tetézte, hogy a legtöbb barátja hirtelen túl elfoglalttá és elérhetetlenné vált.

Hagyományos neveltetéséből csekélyke hitet hozott magával, így saját elmondása szerint Isten számára csupán egy nagyon távoli valaki volt. Az események következtében azonban rájött, hogy a válságot csak úgy élheti át, ha Istent élete valóságos részévé teszi. Első imánk kicsit jobb kedvre derítette és a beszélgetés végére beleegyezett, hogy rendszeresen eljöjjön hozzánk Bibliaórára.

Az elkövetkezendő hónapok során megerősödött a hitben és az imában és már egyedül is megtalálta a válaszokat a kétségeire, szomorú gondolataira és kétségbeesett vágyaira. A javulás lassú volt és persze akadtak bukkanók is. A hullámvasút több évig tartott, de Nadja soha nem veszítette el a reményt és rendületlenül haladt a belső gyógyulás és a szebb jövő felé.

Idővel visszakapta életkedvét, ismét tudott dolgozni, gondoskodni a családjáról és igazi példakép lett a lányai számára. Míg régi barátai csupán egy tragédiaként könyvelték el a vele történteket, számára a fordulat megmutatta, hogy Isten bármit jóra tud használni az életünkben, [Lásd: Róma 8:28] és látta, hogy egy igazi mély válság és korábbi világának összeomlása nélkül, soha nem érthette volna meg Isten szeretetét és nem találta volna meg élete értelmét. Új szempontok szerint vette sorra prioritásait: Jézus került az első helyre.

Nadja pénzügyi és lakásgondjai még nem oldódtak meg. Hét évvel elteltével az otthonáért folytatott jogi csata még mindig folyik és kevéske nyugdíjából él, amit alkalmi munkával egészít ki. Bár saját bevétele igen szerény, mégis gyakran jelentkezik önkéntes munkára szervezetünk projektjeiben, sőt még bohócterápiás programunkban is részt vesz.

Ami pedig a legfontosabb, Nadja sokkal felkészültebb az élet kihívásaival szemben, mint korábban. Már nem fél a veszteségektől, mert ismeri azt, Aki keresztülsegítette élete legnagyobb nehézségén és tudja, hogy soha nem fogja elhagyni. Mint egy Isten kezében fészkelő madár, felülről nézi az élet problémáit, így azok nem tűnnek már olyan végzetesnek. Dávid királyhoz hasonlóan mosolyogva mondja, hogy „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!“ [Zsoltárok 42:6]