Tag Archives: Személyes beszámolók

  • Elveszve Liverpoolban

    Kislánykorom óta sokszor hallottam, hogy Isten mindenhol jelen van. Eleinte amolyan kozmikus energiaként tekintettem erre, de azóta néhány megtapasztalás igencsak megváltoztatta a nézeteimet. 18 éves egyetemista koromban, a 70-es évek elején, Londonban éltem, amikor megismertem Jézust és személyes kapcsolatunk kezdett kialakulni. Sokat sétáltam egymagam a helyi parkokban és ilyenkor úgy éreztem, hogy mégse vagyok egyedül. […]

  • A mennyország legjobbja

    Tizenöt éves koromban mindig nagyon vártam a pénteket, mert tudtam, hogy akkor strandra megyünk. Nyáron minden héten elmentünk a többi velem egykorú ifivel, hogy Isten szeretetéről szóló jeleneteket adjunk elő az arrajáróknak. Az egyik pénteki alkalommal egy helyi pékség egy rakás péksüteményt és kenyeret adományozott nekünk. „Vigyük el magunkkal a strandra,“ javasolta valaki. Amikor kihirdettük, […]

  • Kenyérsütő imák

    Az ima sokszor úgy működik, mint a kenyérsütés. Össze kell keverni az összetevőket, megdagasztani a tésztát, hagyni kelni, majd megsütni a kenyeret.             Első lépés: az összetevők összekeverése. Nem lehet csak úgy összevissza, bármit összekeverni és azt várni, hogy a végén kenyér lesz belőle. Ha valami ehetőt szeretnénk, akkor pontosan kell ismernünk a szükséges összetevőket. Isten […]

  • Kétperces imák

    Gyakran küzdöttem azzal, hogy időt szakítsak az imádkozásra. Bár a feleségemmel minden reggel és minden este együtt is imádkozunk, azt vettem észre, hogy napközben hajlamos vagyok elhanyagolni a Jézussal töltött időt, főleg, ha sok minden történik. Tudom, hogy fontos lenne imádkozni, de nagyon nehéz időt szakítani rá. Aztán olvastam a kétperces szabályról.1 Így működik. A […]

  • Gyertyák és imák

    Van néhány Ige, amit mindig nehezen tudtam értelmezni.Az egyik a „szüntelen imádkozzatok.“ [1] Sokszor gondolok erre az Igére és tudom, hogy mennyire fontos imádkozni. Sokat imádkozom, de nem szüntelenül, így időnként kárhoztatva éreztem magam, amikért nem imádkozom eleget. Mindegy mennyire jók vagy őszinték a szándékaim, a gondolataim gyakran másfelé kalandoznak. Elmondok egy gyors imát vezetés, evés […]

  • Mosogatópartner

    A legjelentősebb pillanataim Istennel valahogy mindig mosogatás közben értek. Évek óta imával és olvasással kezdem a napot. Az idő persze általában kevés, így hamar fel kell állnom és útnak indulnom, és legtöbbször túl rövidnek érzem ezt az időt. Ahogy a régi keresztény ének mondja „maradnék Vele a kertben, de a nap körülöttem már kezdődik.“ (Charles […]

  • Három hitépítő tanulság

    Az egyik reggel kezdődött, amikor nem értettem egyet a feleségemmel valamiben. Tipikusan olyan időszak volt, amikor az ember könnyen kiakad másokra, és mindenben és mindenkiben hibát talál. Éppen készültem visszavágni, amikor még az utolsó pillanatban meggondoltam magam és gyorsan imádkoztam, hogy egyáltalán megszólaljak-e. A válasz egyértelmű „nem“ volt. Az egész egy szempillantás alatt játszódott le, […]

  • Kinek az ideje?

    Nemrég elmondtam egy barátnőmnek, hogy a munkám miatt egyre több stresszt és aggodalmat tapasztalok. Azt tanácsolta, hogy többet töltsek Isten Igéjének olvasásával és elmélkedjek Isten jóságán. „Na, de nincs rá időm!“ – tiltakoztam. “Hogy érted, hogy nincsidőd?” kérdezte a barátnőm csintalanul. „Úgy értem, hogy nincs túl sok időm mostanában.“ – vágtam vissza és nem értettem, […]

  • Egyszerű ima

    Néhány évvel ezelőtt az életem nagyon bizonytalan volt. A sok veszteség, válság és stressz közepette mindent megkérdőjeleztem, még a hitem alapjait is. Korábban könnyen ment az imádkozás, akkoriban viszont igazi küzdelemnek számított. Egyes napokon egyenesen dühös voltam Istenre, más napokon úgy éreztem, hogy nem tudok bízni Benne, máskor meg egyszerűen nem tudtam, hogy mit érzek. […]

  • Nagytestvér

    Egyszer kilenc éves koromban a bátyámmal úszni mentünk. Még nem tudtam valami jól úszni, inkább amolyan kutyaúszásra hasonlítottak a tempóim és valamennyire tudtam lebegni a hátamon. A bátyám ezzel szemben kitűnő úszó volt. Ezért is akarták a szüleink, hogy elkísérjen és vigyázzon rám.  Reggel összevitatkoztunk valamin. Már nem is emlékszem, hogy mi volt az, így […]

  • A megbocsátási lánc

    Mindig csodáltam azokat, akik meg tudnak bocsátani. Gyerekkoromban ez azokat a gyerekeket jelentette, akik nem akarták visszaadni a másiknak, ha az kicsúfolta őket. Később meg kellett tanulnom megbocsátani, amikor a barátom minden látható ok nélkül otthagyott. Aztán jött a házasság, ami számtalan lehetőséget adott a megbocsátásra és a bocsánatkérésre. A csapatmunka is a megbocsátási lehetőségek […]

  • Az odakozmált lábos

    Még az odakint tomboló vihar és szél sem tűnt olyan fagyosnak, mint a saját szívem. Miközben elővettem egy lábost és feltettem főni a babot, a gondolataim az elmúlt hetek és hónapok eseményei körül forogtak. Két órával később az előszobán át megcsapó szag billentett ki a gondolataimból. Valami ég. Berohantam a konyhába. Sűrű füst fogadott, a […]