„A következtetés,“ – mondta az előadó, „egyszerű.“ „Legyünk hálásak Istennek az élet apró dolgaiért. Ne a milliókat keresd, hanem legyél hálás a fillérekért.“ Mindenki tapsolt.

A szeminárium véget ért.  Nehezen olvasható jegyzetekkel teli füzettel, két új könyvvel a hónom alatt arról, hogy hogyan boldogulunk az életben, és kicsit összezavarodva távoztam az összejövetelről.

A szeminárium tulajdonképpen egész jó volt, de nem igazán tanultam semmi újat. Az, hogy milyen fontos értékelni és élvezni az élet apró dolgait olyan régi tanulság, mint maga az emberiség. Az viszont, hogy ezt hogyan valósítsuk meg, a szeminárium után is rejtély maradt.

Az év elején az életem romokban hevert. A bankszámlánk kiapadt és több egészségügyi problémával is küszködtünk. Mostanában pedig egyre több félelem rakott fészket mindennapi gondolataimban.

Hogyan lehetek hálás az élet apró dolgaiért, mint például egy csésze forró teáért a téli napsütésben, vagy az ölemben doromboló cicánkért, ha nem tudom, hogy hogyan fogom túlélni a következő hónapot? Egyetlen olyan pillanatom sem akadt, amikor az élet gondjai nem nehezedtek mázsás súlyként a lelkemre, miközben megpróbáltam észérvekkel kitalálni, hogy miért történik mindez, és miért nem fog sikerülni kimászni a veremből.

Szentély.

A szót olyan tisztán hallottam az elmémben, mintha valaki mellettem állva jelentette volna ki. A szentély menedékére volt szükségem.

Régen a szentély azt jelentette, hogy az ember egy felszentelt templom falain belül különleges védelmet élvezett. Amíg az illető a templom falain belül maradt, a szentély védelméhez való jogát nagyjából tiszteletben tartották.

De hogyan alkalmazzam ezt a saját helyzetemre?

Én is menekülőben voltam. A félelmeim éppen annyira valóságosak voltak számomra, mint a középkor egykori üldözői. Lehetetlen volt elrejtőznöm előlük. De ma is létezik szentély. „Erős torony az ÚR neve,  oda fut az igaz, és védelmet talál.“ 1

Védelmet talál! Milyen csodálatos!

Jézus erős tornyában védelmet találok! Ebben az erős toronyban minden bajomat meg tudom beszélni a Megváltómmal, Ő pedig megmutatja nekem, hogy hogyan tudom kezelni a problémáimat és félelmeimet.

És mi van a gondjaimmal? Már nem léteznek?

A szentélyben töltött idő után, már nincs erejük. Nincs olyan probléma, amit Jézussal közösen ne tudnánk kezelni. És a legjobb az egészben, hogy bármikor visszafuthatok a szentélybe. Amikor csak akarok.

  1. Példabeszédek 18:10