Kész a vacsora. Nem egy mulatságról van szó, mégis különleges az alkalom. Különtermet béreltek, megrendelték az ételt és most csendben esznek, isznak és közben beszélgetnek. Az érdekes baráti társaság vezetője nagyon izgatottan nézett az alkalom elébe, még a szervezést is ő kezdeményezte, de most nagyon komoly hangulatban ül.
A tányér- és pohárcsörömpölés közepette megdöbbentő bejelentést tesz: egyikőjük cserben fogja hagyni őket és elárulja barátait.
A társaság egyik tagja messze túlharsogja társait és a legtöbb beszélgetésben részt vesz. A többiekhez hasonlóan őt is megdöbbenti a bejelentés. Nagyon szeretné tudni, hogy ki az áruló, de rájön, hogy nem lenne túl bölcs dolog átkiabálni az egész termen.
Van ott egy másik, csendesebb férfi is. A vezető egyik legközelebbi barátja. Nem tudni miért, hiszen semmi kiemelkedőt nem tett, de valahányszor vezetőjük valami fontosat tesz, mindig mellette áll. Ezen az estén, a fontos vacsora alatt pedig végig mellette ül, olyan közel, hogy a feje mintha a vezető vállán nyugodna.
A nagyhangú ember int neki. Azt akarja, tudja meg, hogy ki az áruló.
A csendes barát a vezető fülébe súg valamit, aki halkan válaszol. A teremben lévők közül senki más nem hallotta a választ. Senki nem volt elég közel ahhoz, hogy hallják az üzenetet.
Csakis Megváltónk mellett csendesen ülve hallhatjuk lágy hangját. Csakis csendesen Rá támaszkodva kaphatunk válaszokat Tőle. Megígérte, hogy ha „közeledünk Hozzá Ő is közeledni fog hozzánk.” [Jakab 4:8]
[divider icon=”ellipsis-horizontal” style=”none”]
Az Utolsó Vacsoráról szóló beszámolóban [Lásd: János 13:21-29] azt olvashatjuk, hogy „Jézus mellett telepedett le egyik tanítványa, akit Jézus szeretett.” [János 13:23]
János Jézussal való közeli kapcsolatáról más alkalmak is bizonyságot tesznek. János például azon kevés hűseges barátok egyike volt, aki jelen volt Jézus kereszthalálakor. [Lásd: János 19:25-27] Egy másik alkalommal, amikor a távolban egy alak tűnt fel a parton, arra szólítva fel a tanítványokat, hogy halászhajójukat elhagyva csatlakozzanak hozzá, János volt az első, aki felismerte Megváltóját felkiáltva, hogy „Az Úr az!” [János 21:7]