Cikkek

  • Három hitépítő tanulság

    Az egyik reggel kezdődött, amikor nem értettem egyet a feleségemmel valamiben. Tipikusan olyan időszak volt, amikor az ember könnyen kiakad másokra, és mindenben és mindenkiben hibát talál. Éppen készültem visszavágni, amikor még az utolsó pillanatban meggondoltam magam és gyorsan imádkoztam, hogy egyáltalán megszólaljak-e. A válasz egyértelmű „nem“ volt. Az egész egy szempillantás alatt játszódott le, […]

  • Kinek az ideje?

    Nemrég elmondtam egy barátnőmnek, hogy a munkám miatt egyre több stresszt és aggodalmat tapasztalok. Azt tanácsolta, hogy többet töltsek Isten Igéjének olvasásával és elmélkedjek Isten jóságán. „Na, de nincs rá időm!“ – tiltakoztam. “Hogy érted, hogy nincsidőd?” kérdezte a barátnőm csintalanul. „Úgy értem, hogy nincs túl sok időm mostanában.“ – vágtam vissza és nem értettem, […]

  • Egyszerű ima

    Néhány évvel ezelőtt az életem nagyon bizonytalan volt. A sok veszteség, válság és stressz közepette mindent megkérdőjeleztem, még a hitem alapjait is. Korábban könnyen ment az imádkozás, akkoriban viszont igazi küzdelemnek számított. Egyes napokon egyenesen dühös voltam Istenre, más napokon úgy éreztem, hogy nem tudok bízni Benne, máskor meg egyszerűen nem tudtam, hogy mit érzek. […]

  • Nem kell tökéletesnek lenned

    Sokan csak akkor imádkoznak, ha bajban vannak, amikor pedig eljön a baj, rájönnek, hogy a hitük gyenge, a Velem való kapcsolatuk pedig még inkább az, mert addig nem voltam fontos számukra. Ilyenkor úgy érzik, hogy képmutatás imádkozniuk Hozzám és nem tudják, hogy hol kezdjék el a helyzet helyreállítását. Ha valaha éreztél már így, ne aggódj! […]

  • Késztetés és hajtóerő

    Teréz anyára és a hozzá hasonló emberekre tekintve legtöbben valószínűleg azt gondoljuk, hogy mi sohasem lehetünk ilyenek. Sohasem lehetünk szentek és nem vagyunk képesek ennyit tenni a világ megjobbításáért. Talán. A probléma csupán annyi, hogy mivel legtöbben azt gondolják, hogy képtelenek erre, meg se próbálják. Csakhogy Teréz anya nem úgy indult az életnek, hogy egyszer […]

  • Nagytestvér

    Egyszer kilenc éves koromban a bátyámmal úszni mentünk. Még nem tudtam valami jól úszni, inkább amolyan kutyaúszásra hasonlítottak a tempóim és valamennyire tudtam lebegni a hátamon. A bátyám ezzel szemben kitűnő úszó volt. Ezért is akarták a szüleink, hogy elkísérjen és vigyázzon rám.  Reggel összevitatkoztunk valamin. Már nem is emlékszem, hogy mi volt az, így […]