Egyszer kilenc éves koromban a bátyámmal úszni mentünk. Még nem tudtam valami jól úszni, inkább amolyan kutyaúszásra hasonlítottak a tempóim és valamennyire tudtam lebegni a hátamon. A bátyám ezzel szemben kitűnő úszó volt. Ezért is akarták a szüleink, hogy elkísérjen és vigyázzon rám. Reggel összevitatkoztunk valamin. Már nem is emlékszem, hogy mi volt az, így elég dühös voltam, hogy a szüleim ragaszkodtak a kíséretéhez. Elhatároztam, hogy akkor is azt csinálok, amit akarok, és egyedül fogok úszni.
A medence sekély oldaláról indultam és egy darabig a hátamon lebegtem, amikor is eszembe jutott, hogy talán már a medence másik oldalához közelítek és elkezdtem azon aggódni, hogy beverem a fejem a medence oldalába. Azt gondolva, hogy már csak néhány centire vagyok a túloldaltól, hasra fordultam. Valójában azonban mégcsak a medence háromnegyedénél jártam, de a lábam már nem ért le. Megijedtem és elkezdtem gyorsan csapkodni, aminek az lett az eredménye, hogy egyre több vizet nyeltem. A nagy prüszkölés és kalimpálás közben egyszercsak éreztem, hogy két erős kar átölel, kiemel a víz alól, majd kivisz a partra.
„Minden rendben?“ – kérdezte a bátyám. Valamit motyogtam miközben még mindig a medence vizét prüszköltem és nagyon szégyelltem magam. Arra számítottam, hogy jól megszid majd. Ehelyett csendben megvárta, amíg lenyugszom és hazavitt.
Visszatekintve elmondhatom, hogy nem voltunk túl közel egymáshoz a bátyámmal. Rengetegszer veszekedtünk egészen apró dolgokon, mint például, hogy ki kapja a vastagabb szelet piritóst a reggelinél. Azon a bizonyos napon azonban, amikor megmentette az életem, megmutatta, hogy milyen az igazi testvéri szeretet. A nézeteltérések ellenére ott volt mellettem, amikor a legnagyobb szükségem volt rá.
A bátyám szeretete jól illusztrálja, hogy Jézus, az én szellemi Bátyám, mindig itt van mellettem, amikor szükségem van Rá. Akkor is, ha büszkeségből vagy makacsságból elfordulok Tőle vagy veszekszem vele azzal kapcsolatban, hogy hogyan munkálkodik az életemben. Nem engedi, hogy a büszkeség és a függetlenséghez való makacs ragaszkodásom távol tartson Magától és mindig átölel, ha veszélyben vagyok.