A nagy brit író, Gilbert Keith Chesterton egy egész krimisorozatot írt, aminek Brown Atya, a törvényszéki orvosszakértésben is jártas pap a főszereplője. Ez a szerény pap bűnügyeket old meg, miközben mindvégig együtérző és megértő marad a bűnösökkel.
Az egyik epizódban Brown Atya tanácsot ad egy bűnösnek a templomtoronyban. A következőket mondja neki: „Veszélyes lehet, amikor valaki túl magasra helyezi magát. Az is veszélyes lehet, ha valaki túl magasan imádkozik. A jóemberek, akik túl nagy véleménnyel vannak saját magukról, idővel lenéznek másokra és túlságosan ítélkezővé válnak. Előbb utóbb oda jutnak, hogy gond nélkül kiosztanak másokat, majd lassan már a bűncselekményektől sem riadnak vissza. Az alázat azonban az óriások legnagyobbika és az ember nagy dolgokat láthat a völgyben, az ember saját helyén. 1 Ezt követően Brown Atya elmondja az embernek, hogy amit tud róla, az kettejük között maradhat, de csak abban az esetben, ha a férfi az őszinteség útját választja és feladja magát.
A sorozatban Brown Atya alázata ellenére sokat ér el az életben és elégedett helyzetével. Nincs autója, de mindig mosolyog, miközben kerékpárján teker. Ha mások sértegetik, a szeme se rebben, de gyakran a sértegető dícséretével vág vissza vagy rámutat valamire, amiért mindketten hálásak lehetnek. Rendületlenül megy előre és teszi, amit helyesnek tart.
A bűnügyek megoldására való képességét egyre jobban fejleszti kedvenc időtöltésével, a krimiolvasással. Egyesek rá akarják venni, hogy maradjon a helyén, és viselkedjen úgy, mint egy rendes pap. Papi teendőit se hanyagolja el, de meggyőződése, hogy a bűntények megoldása is az elhívásai közé tartozik. A hobbi foglalkozássá válik és ezáltal sok rossz dolgot helyre tud tenni a körülötte folyó dolgokban. Brown Atya azért is rendszeresen imádkozik, hogy az igazságtalan helyzetek kiderüljenek. A helyi rendőrfőnöknek nem tetszik, hogy a pap beleavatkozik a nyomozásba, de miközben Brown Atya sohasem tekinti saját érdemének egy-egy bűntény megoldását, segítsége minden alkalommal nélkülözhetetlennek bizonyul.
Isten mindannyiunkat egy speciális céllal teremtett. Talán könnyebben megtalálnánk a helyünket az életben, ha megtanulnánk a legtöbbet kihozni az adott helyzetből, azáltal, hogy megteszünk mindent, ami tőlünk telik, függetlenül attól, hogy merre sodor bennünket az élet.
Nincs gond azzal, ha megpróbálunk fejlődni a munkánkban és ezért elismersét kapunk, ha azonban lekicsinylően tekintünk saját szerepünkre és helyünkre, elkeseredhetünk és ennek eredményeként egy látszólag előkelőbb pozícióra kezdünk vágyni. Természetesen sokan vannak, akik nagyon hasznos vagy előkelő pozíciókban nagy dolgokat érnek el. De a legtöbben inkáb hétköznapi pozíciókat töltünk be az életben, ám ennek ellenére mindenannyian személyreszabott képességeket kaptunk, amiket az adott helyzetben fejleszthetünk. Ha elfogadjuk a helyzetünket és a legjobbunkat adjuk, azt találjuk majd, hogy korábban rejtett képességeink egyre jobbá válnak és ezeket mások megsegítésére használhatjuk. Ennek eredményeként pedig egyre elégedettebbek leszünk.
Van, aki már egész kiskorában tudja, hogy mit akar csinálni és kivé akar válni az életben. De talán még többen vannak azok, akiknek időre van szüksége ahhoz, hogy rájöjjenek erre és gyakran fokozatosan alakul ki. A társaink felől érkező közösségi nyomás, a társadalom és az emberi elme hatására gyakran lekicsinyeljük saját helyünket és túl közönségesnek, egyszerűnek tartjuk. Pedig nincs olyan pozíció, ami közönséges vagy egyszerű lenne, ha ez pont az a pozíció, amit Isten nekünk szánt és ahol tudja, hogy a legtöbbet fejlődhetünk sajátos adottságainkban. 2
A Bibliában sok olyan emberről olvashatunk, akik az ismeretlenség homályából és az egyszerű pozícióból előrelépve, végül fontos szerepet töltöttek be az életben. Például Námán fiatal szolgálója volt az, aki megemlítette urának, hogy Isten segítségével meggyógyulhat 3, vagy a fiú, aki Jézusnak adta az ebédjét, amiből 5000 ember lakott jól. 4
Lehet, hogy nem keresünk sok pénzt vagy töltünk be előkelő pozíciót, de nagyon megelégedettek lehetünk, ha az értékrendünk a helyén van, ha Istent helyezzük az első helyre, teljes szívből, lélekből és elmével szeretjük Őt és felebarátainakt. 5 Akárhová és akármilyen rövid vagy hosszú időre is helyez is Isten bennünket az életben, fogadjuk el és hozzük ki belőle a legtöbbet. Brown Atya ezt tette.