Amikor Jézus feltámadt a halálból, maga a feltámadás Isten új teremtésének, a lét új formájának első állomása volt, amely során Isten, az Ő hatalmánál fogva átformált egy emberi testet, amely felett a halálnak és a romlandóságnak többé nem volt hatalma. Soha korábban nem történt ilyesmi. „Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik,“ 1 velük együtt ment, 2 főzött nekik, 3 és evett velük. 4 Egy alkalommal több mint 500 atyafinak jelent meg. 5 Negyven nap elteltével 6 felszállt a mennybe, 7 és Isten jobbjára ült. 8

Keresztényként mi is Isten új teremtésének részesei vagyunk. Várjuk az időt, amikor Jézus visszatér, hogy a mi testünket is feltámassza. 9 Pál apostol egy elvetett mag kikeléséhez hasonlítja a halálból való feltámadást, amiből új növény fejlődik ki. 10 Elmagyarázza, hogy ez az új test romolhatatlan lesz, ami szellemi testként dicsőségben támasztatik fel. 11

A romolhatatlanság azt jelenti, hogy a testünk már nem fog rendelkezni a mostani gyengeségekkel. Nem fog öregedni, nem betegszik meg vagy fárad el többé. „Feltámadott testünk pont olyan lesz, amilyennek Isten az Ő teremtését szánta,“ írta egy szerző. 12

Amikor valaki személyes megváltójaként befogadja Jézust, Isten szelleme belé költözik, így teste ezáltal megújul és újjászületik. A megújulás olyan, mint egy renováció, ami során a hívő jobbá válik. Az újjászületés pedig egy Istennek szánt élet gyümölcse, az elme radikális megváltozása. „De amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által.“ 13

Az új teremtés részeként Isten Szelleme megváltoztat bennünket és segít magunkra ölteni Krisztus értelmét, miközben fejlődünk, növekszünk az Isten szerinti tulajdonságokban, a szeretetben, örömben, türelemben, kedvességben, jóságban, hűségben, szelídségben és önmegtartóztatásban. 14

Tehát van mit ünnepelnünk! Örülhetünk, hogy Isten bennünk lakik, segít, vezet és megújít bennünket, hogy új teremtésének részesei lehetünk, hogy az örökkévalóságon át ebben a majdani új testünkben élhetünk, tökéletes egészségben, öregedés és betegségek nélkül. Ez az Evangélium jó híre: Isten irántunk való szeretete, az örök élet ajándéka, a halálból való feltámadás, az új élet Jézus Krisztusban ma és az új teremtésben töltendő új élet az örökkévalóságban.

Adja az Úr, hogy motiváljon bennünket a Jézuson keresztül elhozott ajándék csodája, és ezt minél több emberrel megoszthassuk.

* * *

            Arra a következtetésre jutottam, hogy az emberi történelmet két megközelítésből lehet nézni. Egyrészt összpontosíthatunk a háborúkra és az erőszakra, a mocsokra, fájdalomra, tragédiákra és a halálra. Ebből a megközelítésből a Húsvét egy tündérmesébe illő kivétel, egy döbbenetes kivétel Isten nevében. Ez egyeseknek vigaszt nyújthat, bár be kell vallanom, hogy amikor egy barátom meghalt, a fájdalom olyan erős volt, hogy a túlvilágba vetett minden hit ködszerűnek és megfoghatatlannak tűnt. A világot azonban másképp is láthatjuk. Amennyiben a Húsvétot tekintem a kiindulópontnak, a vitathatatlan álláspontnak, amely szerint Isten az Övéivel bánik, az emberi történelem válik az ellentmondássá, a Húsvét pedig a végső valóságba való bepillantássá. A remény lávaként folyik a mindennapok szilárd kérge alatt.

Talán így lehetne leírni a tanítványok állapotát, amint zárt ajtók mögött a felfoghatatlan húsvét vasárnap eseményeiről beszélgettek. Bizonyos értelemben semmi sem változott: Palesztina még mindig római uralom alatt állt, a vallási vezetők által a fejükre kitűzött vérdíj még mindig érvényben volt, a halál és a gonoszság még mindig tombolt odakint. A rácsodálkozás döbbenetét azonban fokozatosan az öröm felhangja váltotta fel. Ha Isten képes volt erre… —Phillip Yancey 15 (b. 1949)

  1. Róma 6:9)

    Jézus feltámadott teste már nem fájt az elszenvedett kínzástól, a korbácsütésektől felszaggatott háta, a töviskoszorútól vérző feje, a szegekkel átütött keze és lába, átszúrt oldala már nem fájt. Már nem volt megviselt vagy kimerült az elszenvedett csapásoktól.

    Feltámadott teste nem szellemi, hanem fizikai test volt, amit követői meg tudtak érinteni. Jézus tanította őket, [[Lásd: Lukács 24:27↑

  2. Lásd Lukács 24:13:15↑
  3. Lásd: János 21:9-13↑
  4. Lásd: 24:41-43↑
  5. Lásd I. Korinthus 15:6↑
  6. Lásd: Apostolok cselekedetei 1:3↑
  7. Lásd: Apostolok cselekedetei 1:9-11↑
  8. Lásd: Márk 16:19↑
  9. I. Thessalonika 4:16-17, I. Korinthus 15:51-52↑
  10. Lásd: I. Korinthus 15:35-38↑
  11. Lásd: I. Korinthus 15:42-44, 49↑
  12. Wayne Grudem, Systematic Theology, 832. o.↑
  13. Titusz 3:4-5↑
  14. Galáta 5:22-23↑
  15. A Jézus, akit nem ismertem (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1995)↑