1984 karácsonya a harmadik év volt, amit Európán kívül töltöttünk és a kelet-indiai eldugott falucska, ahová önkéntesként költöztünk, második otthonunkká vált. A kezdeti nehézségek, mint például az eltérő klímához, kultúrához való alkalmazkodás után nagyon rövid idő alatt megbarátoztunk a csodálatos helyi lakosokkal, akik mellett éltünk és sok új élményt, látványt, illatot és ízt volt szerencsénk megtapasztalni. Különösen szerettem a helyi piacon vásárolni, ahol szinte egész évben csodálatos, számomra varázslatos ízű gyümölcsök, mangó, banán, lichee, papaja, lime és sok egyéb volt kapható.

Egyik piaci körutamon felfedeztem egy érdekes standot, ahol gyönyörű almákat árultak horribilis áron. Elmagyarázták, hogy az almák az ország távoli, északi részéből érkeztek, ezért voltak ennyire drágák.

Sok gyerekkori emlék ötlött fel bennem a gyümölcsöket látva, természetesen a Karácsonnyal köztük. Legidősebb lányom is velem volt aznap így elmondtam neki mit érzek. „Olyan jó lenne, ha lenne almánk Karácsonyra.“

Így született meg a karácsonyi meglepetés ötlete. A férjem segítségével süteményeket, mogyoróféléket és egy nagy piros almát tettünk szépen becsomagolt dobozokba.

Karácsony reggelén a gyerekek kinyitották a dobozokat és ugráltak örömükben az almák láttán. Mi szülők legalább annyira élveztük örömük látványát, főleg, hogy mi is kaptunk egy-egy ízletes almát.

Néhány éve költöztünk vissza Európába és azóta nem szenvedünk hiányt almából, de az egész családunk számára különleges élmény marad az a bizonyos „szegényes“ Karácsony, amikor egy egyszerű alma nyújtotta csodálatos hálát megtapasztalhattuk.

Az Úr segítsen nekünk mindig találni valami egyszerű, szerény okot a hálára, és ne csak Karácsonykor, hanem egész évben.