Mi jut az ember eszébe a karácsonyra gondolva? Bizonyára ajándékok, fenyőfák, fények, fagyaldíszek, finomságok, a gyermek Krisztus megszületése, a közelgő Újév vagy a régi esztendő vége és valószínűleg nagyon-nagyon sok karácsonyi dal.

A rossztermészetű Scrooge Charles Dickens tollából származó jól ismert történetének számos feldolgozása vált ismertté 1843-as első megjelenése óta. 1 Sokak számára a történet egyenesen a Karácsony szimbólumává vált és bár a legtöbben ismerjük Ebenézer Scrooge fukarságát, kemény szívét és irigységét, milyen gyakran fordul elő, hogy saját életünkre is alkalmazzuk a történet tanulságát?

A történet lényege, hogy a nyomorult fukar egy sor kemény drámai változáson át végül jobb emberré válik. Megváltozása előtt a Karácsony által képviselt jellemvonások, a szeretet, adakozás, jóakarat, önzetlenség, jóérzés és törődés ellentéte volt. Lehet, hogy Scrooge a fukar emberek szélsőséges példáját mutatja be, talán a mindannyiunkban lakozó fukarsággal is párhuzamot vonhatunk.

Mindannyiunkban lakik egy adag önzés, nem igaz? A célok néha elhalványulnak, az eszmék feledésbe merülnek. Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy pillantásra sem méltattunk másokat, vagy elmentünk egy nélkülöző mellett, mert túlságosan lefoglaltak saját dolgaink.

Nem kell megvárni, amíg az önzés a Scrooge személyében megismert mélységekbe taszít minket, ahhoz, hogy változást akarjunk. Nem lenne jó, minden Karácsony alkalmával őszintén számot vetni életünkről, a múlt viselt dolgairól, a jelen elfoglaltságairól és jövőbeli terveinkről, hogy megállapítsuk, mik váltak életünk legfontosabb részévé?

Az önzetlenség felsőfoka és netovábbja az volt, amikor Isten elküldte hozzánk a Fiát, hogy megtanítson a szeretetére és meghaljon értünk, örök váltságot ajánlva bűneinkért. Karácsonykor az önzetlenség eme csodálatos ajándéknak az átadását ünnepeljük. Soha nem remélhetjük ennek visszafizetését, de Jézus azt mondta, hogy „a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” 2 Minden kedves szó és minden szeretetben véghezvitt tett, amit nem azért hajtunk végre, mert így logikus vagy mert ez érdekeink ezt kívánják, hanem mert segít valaki másnak, segíteni fog nekünk magunknak is, méghozzá gyakran a legváratlanabb módon.

Jézussal példaképünkként, remélhetjük, hogy a mi életünk is tükrözni fogja azokat a tulajdonságokat, amik az egyedüli boldogságot jelentik, és amelyek segítségével igazán áldások lehetünk a körülöttünk lévőknek és jobb emberekké válhatunk.

Tűzzük ki célul, hogy mostantól, és nemcsak Karácsonykor, időnként hátralépünk egy kicsit, hogy számot vehessünk életünkről, értékeinkről és megítélhessük, hogy mi motiválja tetteinket. Értékeljünk minden pillanatot, amíg még megtehetjük és használjunk ki minden lehetőséget, hogy segítsünk embertársainknak, mert a végén semmi más nem számít majd.

Natalie (1991-2011) rövid életének nagy részét Afrikában töltötte, ahol a szülei számos humanitárius projekt szervezéséért voltak felelősek és kiskora óta személyesen is részt vett mások megsegítésében. Ezt a 2006-ban írt cikket szülei, Gino és Clotilde továbbították, akik a mai napig a Kongói Népi Demokratikus Köztársasában folytatják munkájukat. További információk szolgálatukról az alábbi linken: www.familycare.org/network/espoir-congo

A Karácsonyra mindig kellemes időszakként gondoltam. Kedves, megbocsátó, adakozó, egyszóval kellemes időszakként. Az egyetlen olyan időszak ez, amikor az emberek hajlandóak megnyitni amúgy szorosra zárt szívüket, és kicsit úgy tekinteni a többi emberre, mint utastársakra ezen a sírig tartó utazáson, nem pedig egy bizonyos faj teremtményeiként, akik egészen másfelé tartanak. – Scrooge unokaöccse, Fred, Charles Dickens, A Karácsonyi ének című novellájából

  1. Lásd: http://charlesdickenspage.com/carol.html.
  2. Máté 25:40