Egy barack ereje

Nyolc éves koromban a családommal megnéztünk egy BBC dokumentumfilmet néhány II. világháborús brit veteránról, akik Észak-Afrikában harcoltak. A filmben a veteránok elmesélik háborús tapasztalataikat, amelyek túlnyomú része az éhség, a szörnyűségek, a megvonások leküzdéséről szólt útban a győzelem felé. Bár a történetek megindítóak voltak, a legfelejthetetlenebb egy egészen másik fajta történet volt számomra. Egy vékony, ősz hajú, meleg mosolyú férfi mesélte, aki azt mondta, hogy a legfelejthetetlenebb tapasztalat egy ajándékba kapott barack volt számára.

Elmesélte, hogy szakaszát egy olasz egység ejtette fogságba és társaival együtt Olaszországba hurcolták őket. Foglyulejtőik végigvonultatták őket az utcákon és mindent megtettek, hogy megalázzák őket. A járókelők csatlakozták a katonákhoz. Leköpték, piszkálták és bántották őket. Rajtuk töltötték ki felgyülemlett dühüket.

„Hirtelen egy fiatal lány lépett ki a felbolydult tömegből és egy barackot nyomott a kezembe, majd elszaladt, mielőtt megköszönhettem volna,” mesélte a veterán. „A legfinomabb barack volt, amit életemben ettem.“

A veterán legalább 70 éves volt már, de a szemei még mindig ragyogtak, miközben elmesélte az olasz lány történetét, aki kedvességet mutatott neki az országaik közötti mély gyűlölet idején. A szégyen és kétségbeesés órájában ez a névtelen lány a társadalmi nyomással szembeszállva őszinte könyörületet mutatott. Nem a katonát, vagy hazája ellenségét, hanem egy megsebzett emberi lényt látott, akinek kedvességre volt szüksége. A háború végéig elkísérő keserű könnyeken át is emlékezett a barackra. Később pedig, amikor erőre volt szüksége a kitartáshoz, hogy képes legyen maga mögött hagyni a fájdalmat és a háború ejtette sebeket és új életet kezdeni, a barack emléke segített neki.

A lány számára valószínűleg nem sokat jelentett az egész, hiszen „csak“ egy barackról volt szó. Valószínűleg fel se merült benne, hogy a másik egész életén át emlékezni fog kedvességére és a történet végül egy dokumentumfilmben köt ki, ami mások számára is inspirációt adhat, ahogy azt velem is tette.

Jakab apostol is erről a kölcsönhatásról írt: „Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek.“1 Mi is teremtsünk békét a szeretet és kegyelem „barackjaival“, akkor is, ha kockázatos vagy a hagyományokkal szembe megy, mert az igazság gyümölcsei – a megfáradtak megerősítése, a szomorú szívűek megvidámítása, a magányosok szeretése – megéri az árat.

  1. Jakab 3:18