Az élet évszakai

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.“1

Ez egy fontos lecke az életben. Jó hír, és nem túl jó hír egyszerre. Függetlenül attól, hogy az ember éppen hogyan érzi magát, az életének éppen milyen szakaszában jár, a változás előbb utóbb garantált, mert tudjuk, hogy az évszakok jönnek és mennek.

Amikor Salamon király a fenti gondolatot leírta, sok példát is hozott az életszakaszokra és változásokra:

Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak.
Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak.
Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.
Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának.
Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.
Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak.
Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek.
Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.2

A Biblia egyik leggyönyörűbb ígéretét is ebben a fejezetben olvashatjuk: „Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott.“3

Tetszik az a rész, amikor azt mondja, hogy „az ember mégsem tudja felfogni.“ Amikor kamasz voltam, nagyon sok ötletem és tervem volt saját életemre. A legtöbb egész jó, vagy legalábbis rendben volt. Nem (csak) arról álmodoztam, hogy híres vagy milliomos leszek. Azt is szerettem volna elérni, hogy bármikor, bárhol a világon mások segítségére tudjak sietni. Segíteni akartam az árvákon és a szegényeken. Arra gondoltam, hogy amikor majd gyerekeim lesznek, egy afrikai faluban akartam felnevelni őket, ahol mindenki együtt dolgozik, hogy segítse a közösség felvirágzását. Ezt akartam. Jó álomnak tűnt és néha még ma is annak tűnik.

Istennek azonban saját terve volt számomra, amire álmomban sem gondoltam.

Még most is látom ennek kibontakozását, de ma már tudom, hogy Isten terve sokkal messzebbre nyúlik és szerteágazóbb, mint bármi, amit én kitalálhatnék. Én azt találtam, hogy Isten jelen van a vetés és az aratás idején is és mindkét időszak ismétlődik.

A gazda minden tavasszal elveti a magokat és minden ősszel learatja a termést. Minden évben. És nem lesz dühös, hogy minden évben újra és újra vetnie kell. Nem lesz frusztrált, hogy már megint meg kell ismételnie. Nem kérdezi, hogy miért. Ősszel pedig nem mondja azt, hogy ’Hurrá!’ ezt többé nem kell megismételnem. A gazda tudja, hogy a ciklus minden évben megismétlődik és ez így van rendjén.

Ily módon mindannyiunknak meg kell békélnünk életünk különböző szakaszaival. Megvan az ideje a nevetésnek és megvan az ideje a sírásnak, megvan az ideje a vetésnek és megvan az aratásnak, megvan az ideje az adakozásnak és megvan az ideje az ajándékok fogadásának. Mindnek megvan az ideje.

Texasban, ahol élek, elég őrült az időjárás. Egyik nap sortot hordok, míg másnap kénytelen vagyok elővenni a téli felszerelésem, mert olyan erős hidegfront érkezik. A perzselően forró napokon, mint például ma, nehéz felidézni, hogy időnként igen hideg is tud lenni errefelé.

Ugyanígy van az életszakaszokkal is. Amikor szomorú időszakot élünk, nehéz felidézni, hogy igenis létezik boldogság. Amikor az ember csalódik, nehéz emlékezni, hogy eddig előbb utóbb minden kidolgozódott.

Isten számára egyik időszak sem jobb a másiknál. Mindegyiket fel tudja használni arra, hogy előrevigye tervét. Néha azt hiszem, hogy Isten mosolyog, amikor a megpróbáltások idején azt hiszem, hogy kiestem a kegyeiből. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy nem ez a helyzet. A nagy művészek élénk színeket használnak az isnpiráció ábrázolására, de ehhez a fekete és tompa színekre is szükség van a kontraszt kedvéért.

Bíznunk kell a legnagyobb Mesterben. A munkája magáért beszél és minden alkalommal bebizonyította, hogy idővel mindent gyönyörűvé tesz. Mindannyian megtapasztaljuk a nehéz és a jó időszakokat. Azonban mindegyikre igaz, hogy a maga idejében szép lesz.

  1. Prédikátor 3:1
  2. Prédikátor 3:2-8
  3. Prédikátor 3:11