Az élet évszakai

Színtársulatunkkal rendszeresen előadunk egy jelenetet, amit Shakespeare Ahogy tetszik című darabja alapján írtunk, amiben a szerző hét állomásban foglalja össze az élet legfontosabb szakaszait: a síró csecsemő, a kelletlen iskolás, az epekedő szerető, a rendíthetetlen katona, a bölcs bíró, az öregember és végül a halál.

Az eredeti Shakespeare darab itt végetér, a Biblia azonban még egy életszakaszt ígér: az örök életet. Szóval a „puszta megsemmisülés“ helyett, ami Barddal történik, a mi főhősünk a mennyországban ébred.

A darab kapcsán elgondolkoztam saját életemen és annak szakaszain. Annyi koron és körforgáson megyünk keresztül, nagyokon és kicsiken egyaránt, hogy érdemes számot vetni róluk időnként. Így megállapíthatjuk, hogy éppen hol tartunk, és mire számíthatunk a változások és növekedések terén. Például, amikor valaki nehéz időszakon megy keresztül, erőt meríthet, ha tudja, hogy éppen a „téli“ szakaszban jár, amit a tavasz követ majd.

Utazásaim során észrevettem, hogy azokban az országokban, ahol nincs nagy különbség az egyes évszakok között, egészen más a növényzet, mint ott, ahol az eltérés jelentős.

Nem olyan régen lehetőségem volt Románia hegyei között járni és elképesztett, mennyire tele van a táj élettel. Gyönyörű vadvirágok nőnek mindenfelé, számtalan különféle méhfajtával és egyéb porzó rovarral körülöttük. A zöld növények egymással versengve ágaskodtak a nap után kutatva. A pocsolyák is hemzsegtek az ebihalaktól, vizipókoktól és egyéb vizi furcsaságoktól.

Mintha tudnák, hogy csak kevés idejük van és hamarosan hidegebb időjárásra számíthatnak, mély álmot hozva a vidékre. Mindez az emberekre is hatással van. Úgy tűnik, hogy a trópusi éghajlaton élők kicsit lazábbak és nem veszik annyira komolyan a munkát és valahogy a természet is hozzájuk hasonlít ebben. Az élet nyugodtan folydogál, nem pedig alszik és robban.

A munkánkra jellemző szezonális változások megértése segít felkészülni a várható eseményekre. A harc művészete című, Sun Tsu által írt ókori kínai mű áttekintést ad arról, hogy milyen változások és újítások jellemeznek egy társadalmat, vállalkozást, nemzetet vagy egy személy életét.

Leírja egy elképzelés, projekt, újítás, szervezet vagy nemzet növekedésére jellemző öt fázist vagy „évszakot“. Ezek a fém, a víz, a fa  a tűz és a föld.

A kezdeti fém szakaszra az elégedetlenség jellemző. Egyértelműen látszik a változás szükségessége, valakinek azonban mozgásba kell hozni az eseményeket.

A következő, vagy víz szakaszban a képzelet tettekben nyilvánul meg. Az ember eljátszik a lehetőségekkel és elképzeli, hogy hogyan is nézne ki az ideális jövő. Hagyjuk, hogy magukkal ragadjanak az ötletek, míg meg nem találjuk a legmegfelelőbbeket.

A fa szakaszban kiválasztottuk a követendő elképzelést és elkezdjük összeszedni a megvalósításhoz szükséges forrásokat. Elkezdünk építeni egy csapatot és tervet készítünk. Ennél a szakasznál az erőfeszítés gyakran elhomályosítja az eredményeket.

Amikor a tűz szakaszba lépünk, az újítás vagy projekt kezd alakot ölteni, mi pedig tűzbe jövünk. Életben kell tartanunk a tüzet és felkelteni mások érdeklődését, hogy a tűz másokra is átterjedjen.

A föld az utolsó fázis, ami után a körforgás újraindul. Miután a projekt beindul, arra is gondolnunk kell, hogy fenntartható maradjon és hosszú távú növekedést hozzon. Más-más újítások segítségével küzdhetünk a leromlás ellen, különben elveszítjük, amit nyertünk.

Mindannyian különböző szakaszban járunk. Ez teljesen normális. Az elégedetlenség segíthet abban, hogy utat találjunk a növekedés felé. A víz és az új ötletek mindig szükségesek a folyamatos fejlődéshez. A fa a szerkezet kialakításához kell, illetve, hogy az elképzelések megvalósításra találjanak. A tűz annak a jele, hogy valami készül, így a folyamatban hő és fény keletkezik. A föld a stabilitáshoz kell, illetve, hogy falat építsünk a lehetséges visszaesések és hátráltató erők ellen. Amikor mindez jelen van, ideális helyzetben vagyunk a gyümölcsöző élethez.

Jézus a mi Jó Pásztorunk, Aki ismeri a hegyeket és folyókat és tudja, hogyan kerülhetjük el a szakadékokat. Ha követjük Őt, zöld mezőkre vezet bennünket és segít, hogy növekedjünk és bővölködjünk, függetlenül attól, hogy milyen szakaszban járunk éppen.