A karácsony olyan, mint egy karácsonyi ajándék. Isten adja, az ajándék Jézus, a fogadó pedig az egész világ, benne minden egyes emberrel. A párhuzam alapja a Biblia talán egyik legfontosabb és legismertebb verse, a János 3:16. Sokszor hallottam már ezt a párhuzamot és magam is használtam nem egyszer, de a következő email Paloma Sridhartól az indiai Bangalorból, meglepő fordulatot adott hozzá:
Éppen legfiatalabb húgomnak, Rosienek készültem megtanítani a János 3:16-ot, de helyette én tanultam valami újat egy hatalmas felfedezést formájában. A beszélgetésünk valahogy így zajlott:
„Rosie, tudtad, hogy csupán egyetlen Igére van szükség a Bibliából ahhoz, hogy elmagyarázd az embereknek, hogy miként lehetnek biztosak abban, hogy haláluk után a mennyországba kerülnek?“
„Melyik az?“ – kérdezte Rosie.
„A János 3:16, ami így szól: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta…““
„Ezt a verset én is tudom.“ – szakított félbe Rosie.
„Rendben, akkor mondd el nekem kívülről.“
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyetlen elfelejtett Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.“ — János 3:16.“
„Nagyon jó, de Istennek nem egy elfelejtett…“
És itt megálltam a mondat közepén. Milyen könnyű elmerülni az élet sürgő-forgó zivatarában! Milyen könnyen megfeledkezünk Jézusról!
Mennyire igaz és milyen szomorú! És ez különösen így van Saját születésnapján. Képzeljük csak el, mit éreznénk, ha saját születésnapunkon mindenki a bulival lenne elfoglalva, rólunk pedig teljesen elfeledkeznének! Idén karácsonykor ne felejtsük el megköszönni Istennek a nekünk adott és semmihez sem fogható ajándékot: Jézust!
Néhányan azt gondoljuk, hogy bezzeg, ha mi ott lettünk volna! Mi bezzeg azonnal segítettünk volna a Kisbabának! Kimostuk volna a ruháit. Boldogan mentünk volna a pásztorokkal, hogy láthassuk Őt a jászolban. Igen, megtettük volna. Azért mondjuk ezt, mert mi tudjuk, hogy Kicsoda Krisztus. De ha abban az időben éltünk volna, mi sem lettünk volna jobbak Betlehem többi lakójánál. Miért nem tesszük meg? Krisztus ott van a felebarátunkban. Luther Márton (1483-1546)