Előfordult már, hogy segíteni akartál valakinek, vagy szerettél volna valami maradandót alkotni a világban, miközben nem értetted, hogy miért nem jön össze, amit elterveztél?

Tavaly nyáron valami ilyesmi történt velem, amikor a feleségemmel megálltunk egy gyorsétteremnél rántott csirkét enni. Miután leadtuk a rendelésünket és megkaptuk az ételt, tálcáinkkal az étterem közepe táján található egyik asztalhoz mentünk.

A közelben két fiatalember ült, akikről lerítt, hogy testvérek. Láttam, hogy ketten egy menün osztoznak, mégpedig az étteremben kapható legolcsóbb összeállításon. Ráadásul egyikük nem nézett ki túl jól.

Hirtelen egy gondolat ötlött fel bennem: „Vegyél nekik egy menüt!“ Már éppen felálltam volna, amikor egy másik gondolat is felötlött bennem, ami megtorpantott: Hogyan fogod odavinni hozzájuk és átadni nekik? Valószínűleg nem fogják elfogadni egy vadidegentől és csak bolondot csinálsz majd magadból. Ott állsz majd egy doboz csirkecombbal a kezedben.

Azonnal visszaültem.

Több perc agonizálás után odahajoltam a feleségemhez és halkan elmagyaráztam neki, hogy mi jár a fejemben. Odanézett a két fiúra, majd visszafordulva annyit mondott: „Ha Isten a szívedre tette, hogy vegyél nekik egy menüt, akkor azt kell tenned!“

Pont ilyenfajta bátorításra volt szükségem, úgyhogy többé nem is hezitáltam, hanem megvettem az ételt. Ugyanakkor még mindig bizonytalan voltam abban, hogy hogyan menjek oda hozzájuk, hogy odaadjam, amikor a probléma hirtelen megoldódott.

A fiatalabbik testvér éppen odajött a pulthoz, hogy ketchupot kérjen. Megkértem, hogy várjon egy percet, miközben a kiszolgálók összeállították a neki szánt dobozt.

A szemei könnybe lábadtak miközben elmesélte, hogy a testvére egy halálos betegségben szenved és már a kórházból is hazaküldték, hogy utolsó napjait a családjával tölthesse. „A testvérem nagyon szereti a rántott csirkét. Ezért hoztam ide. Csak az a baj, hogy nemrég veszítettem el az állásom, így elég szűkösen állok anyagilag, szóval csak egy menüre futotta. Köszönöm!“

Most rajtam volt a sor, hogy sírjak, ráébredve, hogy milyen közel álltam ahhoz, hogy elmulasszak egy csodálatos áldást, amit a testvérek megsegítése jelentett. Az aggodalmam, hogy nem fogadják el az ajándékot, teljesen alaptalan volt. Mivel engedelmeskedtem Isten noszogatásának, egy kicsi boldogságot vihettem a nehéz időket élő testvérpár életébe.