Jézus egy történetet mesélt el a megbocsátásról, ami minden olvasás alkalmával megérinti a szívem. 1 Egy jóságos királyról szól, akinek a számvevője felhívja a figyelmét egyik alattvalójára, aki óriási összeggel tartozik neki. Mai pénzre váltva sok ezermilliárd forintos adósságról volt szó. Az összeg olyan hatalmas volt, hogy az alattvaló sohasem lett volna képes visszafizetni.

A király magához hívatta az alattvalót és követelte a tartozás kiegyenlítését. Amikor az alattvaló megmondta a királynak, hogy nem tudja megadni tartozását, a király megparancsolta, hogy az alattvaló családját adják el rabszolgának az adósság fejében. Az alattvaló kegyelemért könyörgött, mire a királynak megesett rajta a szíve és elengedte az adósságot. Nem volt átütemezés, késedelmi kamat, egyszerűen tiszta lapot kapott. Az alattvaló szabad volt, minden tartozástól megszabadulva. El tudom képzelni, hogy mit érezhetett. Valami olyasmit, amit én érzek majd, ha az utolsó jelzálogomat is sikerült törlesztenem végre, és még annál is nagyobb boldogságot tapasztalhatott.
Az alattvaló öröme azonban rövid életű volt. Ahogy elhagyta a király udvarát, összetalálkozott egy ismerőssel, aki viszont az ő adósa volt. Hozzávetőleg egy havi bérnek megfelelő összeggel tartozott neki. Az alattvaló valahogy megfeledkezett arról, hogy milyen csodálatos kegyelemben volt része röviddel a találkozó előtt, és ő maga semmilyen irgalmat nem mutatott az ismerőse felé és az adósok börtönébe küldte.

A király egyik barátja tanúja volt az esetnek és jelentette. Az alattvalót ismét a király elé vitték.

„Miért nem bocsátottál meg, amikor te ilyen kegyelemben részesültél?“ A király dühös volt. „Börtönbe kerülsz, míg az utolsó részeltet meg nem fizeted!“ Mindig úgy gondoltam, hogy a király biztos elengedte a másik ember tartozását és kiengedte az adósok börtönéből, mert ő egy ilyen király volt.

Valahányszor hallom ezt a történetet, sajnálatos módon magamra ismertem az alattvaló tetteiben. Túl gyakran fordult elő, hogy az alattvalóhoz hasonlóan képtelen voltam megbocsátani. Jézus a kereszthalála által minden bűnömet megváltotta. Teljesen értelmetlen nem megbocsátani az ellenünk vétkezőknek, ha nekem ennyivel többet bocsátottak meg. „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak.“ 2

  1. Lásd: Máté 18:21-35
  2. Lukács 12:48